A hazug gyilkos

1-Gyilkosságok halma

10 rongyot ajánlottak azért, hogy megöljek egy embert. 10 rongyot azért, hogy az életem nyomorúságos részét soha többé ne lássam a jövőben. Most pedig 10 millióval a zsebemben menekülök az államból, a törvény és a maffia elől.
Megöltem egy állatot. Megöltem azt aki, az egész életemet egy hazugságra építette fel. Aki elrabolt és a múltam összes foszlányát megszüntette, és megölte az anyámat. Azt az embert akire eddig felnéztem, de mára csak egy szégyen folt az életemben. Megöltem Las Vegas leghíresebb bűnözőjét. Megöltem a saját apámat. És őszintén boldog vagyok.
Miután anyám teherbe esett velem apám elhagyta őt. A szörnyeteg lefizette, hogy vetessen el engem, de anyám egyszerűen nem tudta ezt megtenni, így hát titokban nevelgetett engem. Ez az idióta pedig 10 évvel később valahogy tudomást szerzett róla, hogy még mindég élek és virulok ezt követően pedig elvileg hosszú hónapokon át figyeltetett engem és anyám. Aztán egy szépnek nem mondható napon arra értem haza, hogy anyám a kanapén feküdve találtam, élettelenül a saját vértócsájában, furcsa mód hirtelen megjelent ő, és magához vett. A gyilkosságot egy ártatlan emberre kente, aki életébe nem csinált semmi rosszat. Velem pedig elhitette, hogy minden ember rossz, csak ő jó, mivel ha nem véd meg engem, akkor én is halott lennék már. Azt mondta ő apám egyik volt barátja, és hogy örökké vigyázni fog rám. Bíztam benne mindennél jobba, sőt ő volt az egyetlen ember, de nem kellett volna. Mondjuk mit vártok egy tinédzsertől, aki még magát sem ismeri rendesen? Normális, hogy annak hisz, aki "vigyázni rá". De pofára estem, úgy rendesen. Minden egyes kimondott mondata egy kicseszett hazugság volt, és csak magának akart, hogy legyen kit bemosnia ha úgy puffan.

Szerencsére megtudtam az igazat, eleinte nem hittem el, sőt nem is akartam elhinni, az az ember aki felnevelt, és minden rosszban ott volt velem, megtudná velem ezt tenni? Képes lenne fájdalmat okozni nekem? De végül minden összeállt, és világos lett mint a nap, megértettem, mit miért is tett. Ő egy manipulatív önimádó seggfej volt, aki úgy forgatja a lappjait, hogy a keze tiszta maradjon, és ő legyen a hős. Hah, na ő minden, csak hős nem. Mindent megtett, hogy a saját képére formáljon, és hogy csak benne bízzak, lehet, hogy sikerült neki, de most mindent vissza kap.

Amikor odaértem az irodájához, őszintén kicsit féltem, és azon agyaltam, hogy én ezt biztosan meg-e akarom tenni. Mi van ha ez az egész kamu, mi van ha még is igaz a róla alkotott képem...Mi van ha... ez az, ha nem állok elé és kérdem meg, akkor soha, sem fogom megtudni, és nagy valószínűséggel helyette én döglök meg hamarosan. Nem tétovázva tovább lassan bekopogtattam az ajtón, majd benyitottam. Apám a kopott bőrszékében ült, szokásához híven valami méregdrága wiskey-t szopogatva. Amikor rám nézett elmosolyodott, majd arra kért, hogy üljek le, amit én azonban nem tettem. Helyette egyenesen a szemébe ordítottam.

- Az igazat akarom hallani! Igaz, hogy te vagy a biológiai apám? Igaz? Te ölted meg az anyámat is? Te szemét állat! Az egész életem egy hazugság!

Válasz helyett csak egy beteg nevetést kaptam, ami mindent elárult, kiismertem eléggé. Hirtelen előrántottam a pisztolyt a táskámból, és a fejének szegeztem. A nevetése abba maradt és egy mosolyt villant meg az arcán. Azt hitte nem leszek képes meghúzni a ravaszt, azt hitte gyáva vagyok és megfutamodom. Azt hitte gyáva leszek megtenni. Lehet eleinte az voltam, de most már nem. Az adrenalin vágtatott a vénáimban. Az ujjam a ravaszra helyeztem, a világ hirtelen lelassul, lassan meghúztam, és a golyó a levegőt vágva suhant előre, egyenesen apám döbbent fejébe. Pillanatok alatt elkezdett ömleni "apám" undorító fejéből a meleg, és lágy vér. Lassan terítette be az egész testét, kezdve az arcával, és hirtelen minden tiszta vörös vér lett. Én eközben a fegyvert még mindég rászegezve bámultam rá. Úgy mintha ő lenne az esküt ellenségem, mintha ő lenne a szörny az ágyam alatt, aki minden este riogatott, és végre vége az egésznek. Valójában ez nem állt távol az igazságtól, hiszen tönkre tette az életemet, maga volt a sátán. És az immáron élettelen arcával játszottunk farkasszemet. Látószerveiből, az a kevés élet, és fény is eltűnt, ami eddig benne volt. Valahogy, most még félelmetesebbnek tűnt.