Takagi és Cirmos barátja

1. rész

Nishikata mindig kapucnit hordot az iskolában senki se tudta mért, még órán is amit kevés tanárnak nem tetszet, de vissza fogták magukat. Egyik nap angol órán Tanabe-sensei folyton figyelte Nishikatát, mert nem birta elvisel a kapucnit.
Tanabe-sensei: Nishikata-kun!
Nishikata: Igen sensei?
Tanabe-sensei: Le vennéd a kapucnit?!
Nishikata: .....Nem.
Tanabe-sensei: Mért nem?!
Nishikata: Mert....
Tanabe-sensei: Nem érdekel a kifogásaid. Vedd le a kapucnit!!!
Nishikata: *sóhaj* Rendben
Nishikata lassan le vette a kapucnit, mikor levette látszodtak a macska fülek, után meg emelte hátulról a polot és a macska farok is elő bujt, mindenki csak nézte és tátva maradt a szájuk. Nishikata széjel nézet, mindenki csak nézet rá meglepődve, csak Takagin láttot örömöt.
Tanabe-sensei: Mért tit-koltad el?
Nishikata: Mert szégyeltem előtetek.
Mina: Mióta vagy ilyen?
Nishikata: Így születtem.
Hamaguchi: Egész életed során titkoltad?
Nishikata: Hát..... Ja.
Sanae: Akkor örökbe fogadtak téged?
Nishikata: Mi?
Tanabe-sensei, Takagi-san: Sanae!!!!
Sanae: Miaz?
Tanabe-sensei: Na mindegy folytasuk az órát.
Iskola után Takagi és Nishikata a parkban volt és ott ülltek Nishikata nem tünt boldognag, azon gondolkozot amit Sanae mondot. Mikor arra lett figyelmes, hogy valaki simogatja, Takagi volt az, azzonal pirulva elhuzodot.
Takagi: Olyan aranyos vagy Nishikata.
Nishikata: *pirulva* Köszi.
Takagi: Mi a baj?
Nishikat: Csak ami Sanae mondot azon gondolkoztam.
Takagi: És ha örökbe fogadtak? Attól még ugyanaz a Nishikata vagy és azokar tarsd szülöknek akik szertnek és neveltek.
Nishikata nem lett boldog, hanem elkezdet pigyeregni. Takagi észre vette és átölelte Nishikatát. Nishikata meglepte, de boldogan ölelt vissza.
Nishikata: Köszönöm.
Takagi: Az ölelést?
Nishikata: Nem.
Takagi: Akkor?
Nishikata: Hanem azt, hogy itt vagy és támaszt nyújtól nekem.
Takagi: Szívesen Cirmike.
Nishikata: Mi a-? TAKAGI-SAN!!
Takagi: *kuncog* Na menjünk hozzád.
Nishikata: Minek?
Takagi: Meg beszélni, ha ennyire érdekel és zavar.
Nishikata: Oh.
Mikor Nishkata házáhkz értel akkkr jöttek meg a szülök, bementek és meg beszélték, bár Nishikata egy kicsit csalódot lett, de emlékezet amit Takagi mondot és átölte a szüleit. Takagi kihivta Nishikatát egy kő, papír, ollóra és vesztes teljsít egy kivánságot a győztesnek és végül Takagi nyert.
Nishikata: Na haljam, mi a kivánság?
Takagi: Jöjj össze velem.
Niahikata: Jóvan......... Mi van???!!!!! Ugye csak viccelsz??
Takagi: Nem. Komolyan mondom.
Nishikata: *pirulva* De mért akarod, hogy a fiud legyek??
Takagi: Csak.
Nishikata: Csak??!!!
Takagi: Igen.
Nishikata: .... Akarsz itt aludni? Holnap úgyis...
Takagi: Persze Yuki.
Naihikata: *pirulva* Yuki??
Takagi: Persze, te vagy az én Yuki-m?
Nishikata: Akkor te vagy az én Rie-m?
Takagi: Igen.
Nishikata anyja: Gyertek gyerekek, vacsora.
Nishikata és Takagi le ültek meg vacsoráztak, külön lezuhanyoztak és lefeküdtek aludni, Takagi nem birt aludni, egy folytában forgolodott, végül felkelt, ezután kitalálta, hogy Nishikatához bújik, be is bújt és elkezdte simogatni Nishikatát aki elkezdet dorombolni és ébredezni.
Takagi: Yuki?
Niahikata: Takagi-sa..
Takagi: Takagi-san?
Nishikata: Akkor Rie, mit keresel itt a ágyamban?
Takagi: Te dorombolsz??
Nishikata: Mi?? Nem!!
Takagi: Te dorombolsz! Kérlek dorombóljál.
Nishikata: Nem dorombolok.
Takagi: Gyere cic cic cic.
Nishikat: Rie nem.
Takagi: Rie igen.
Nishikata: Állj le!
Tizenöt prec múlva Takagi boldogan aludt, Nishikata mogorván aludt, mert Takagi legyőzte, és miközben dorombolt Takagi úgy aludt nyugotan.