***
Az ízlésesen berendezett nappaliban csak pár gyertya és a kandallóban lobogó tűz adott némi fényt, miközben a padlón egy férfi és egy nő próbálta kapkodó légvételeit rendezni.
– Teremtőm – lihegte a férfi.
– Ó, te Magasságos... Mindenható... Mennybéli... Merlin – zihálta a nő. – Ez elképesztő volt.
A férfi felé fordult, megtámaszkodott a könyökén, és úgy nézett le szerelmére.
– Gyönyörű alliteráció, Granger professzor – vigyorodott el elismerően.
Hermione kinyitotta a szemét, majd egyszerűen megragadta a férfit a tarkójánál, és magához húzta egy szenvedélyes csókra.
– Köszönöm, Piton professzor – pihegte, miután szétváltak.
– A szexet, vagy...
– Úgy érted, ezt a hihetetlenül fantasztikus és maratoni szexet – pontosított.
– Na igen – mosolyodott el meglehetősen önelégülten Piton, miközben visszafeküdt a földre, és hagyta, hogy Hermione hozzábújjon. – Szóval ezt a... hogy is mondtad? Hihetetlenül fantasztikus és maratoni szexet, vagy a bókot?
– Mindkettőt – sóhajtotta elégedetten.
– Bármikor – mondta nagylelkűen, és cirógatni kezdte Hermione karját.
A nő mosolyogva fészkelődött egy kényelmesebb pozícióba.
– Tudod – nyomott egy apró csókot Perselus mellkasára –, még mindig meg tudsz lepni, ha szexről van szó.
– Ne mondd, hogy nem csináltad még így – horkantotta hitetlenkedve.
– Pedig nem. Ha mindenképpen tudni akarod, Ronnak az volt a legvadabb szexuális játéka, hogy a hasamról evett.
– Muszáj mindig felhoznod Weasleyt? – húzta el a száját Piton.
– Csak érzékeltetni akartam a kettőtök közötti különbséget – simított végig a férfi oldalán békítően.
Perselus duzzogva hallgatott.
– Féltékeny vagy? – kérdezte hitetlenkedve a boszorkány.
– Nem – morogta kelletlenül, de a hangjából tisztán kicsengett az ellenkezője.
Hermione felsóhajtott, majd felült, és szembefordult a bájitalmesterrel.
– Nem fogok hazudni, Perselus. Jó volt Ronnal. De... – tette hozzá, pont akkor, mikor ezzel egy időben Perselus sértődötten felciccent. – DE – folytatta jelentőségteljes pillantással és kellőképpen kihangsúlyozva minden egyes szót – veled ellentétben, őt nem szerettem.
Piton továbbra sem szólt, de az arcán lévő kifejezés meglehetősen megenyhültnek hatott.
– És különben is – folytatta évődve Hermione, miközben odahajolt, és apró csókokat lehelt a férfi arcára és nyakára –, te sokkal izgalmasabb – csók –, okosabb – csók –, humorosabb – csók – és szexibb vagy.
– És fantáziadúsabb is – egészítette ki a felsorolást Piton a pontosság kedvéért, immáron teljesen kiengesztelődve.
– Jelentősen – kuncogott a boszorkány, majd hagyta, hogy a férfi fölé kerekedjen, és megcsókolja.
– Szóval azt mondod – suttogta a nő bőrére a szavakat –, hogy Weasley a hasadról evett?
– Ühüm – hümmögte egyetértően, és megborzongott, ahogy érezte, hogy Perselus egyre lejjebb halad a testén.
– Pont innen? – kérdezte az ominózus testrész fölött, és elkezdte csókokkal beborítani.
– Igen – sóhajtotta kéjesen.
– Egészen... ínycsiklandóan hangzik – mormogta sejtelmesen. – Talán mi is kipróbálhatnánk.
– Benne vagyok – értett egyet szinte dorombolva a boszorkány, a következő pillanatban azonban ijedten felsikoltott, ezzel egy időben pedig Piton is hallatott egy igen fájdalmas kiáltást, kifejezvén, hogy cseppet sincs ínyére, hogy Hermione állon vágta a térdével.
– A kurva életbe! – szitkozódott. – Mi a fészkes fene...
– Dumbledore! – kiáltotta Hermione magyarázatképpen, miközben talpra ugrott.
– Mi van? – pislogott értetlenkedve a bájitalmester.
– Dumbledore – ismételte hisztérikusan a nő, és a nappali falán lógó tájképhez lépett. – Itt volt, ebben a festményben.
– Ez biztos? – kérdezte idegesen.
– Igen! – bizonygatta makacsul Hermione. – Láttam őt, épp, mielőtt kioldalgott belőle. Utánunk leskelődött.
– Bassza meg! – húzta végig az arcán a tenyerét Perselus. – A vén szarkeverő.
– Hah! – hördült fel a nő. – Nézd! Itt az átkozott citromporos zacskója – mutogatott a képen lévő fa tövéhez. – Ez a perverz alak innen kukkolt minket, mint valami mugli autós-moziban.
– Pornó autós-moziban – egészítette ki a bájitalmester.
– Most ne humorizálj! – toppantott a lábával türelmetlenül Hermione. – Hát nem érted, Perselus? Hamarosan már mindenki tudni fogja, hogy te és én együtt vagyunk.
– A francba is, igazad van – csikorgatta a fogát a férfi. – Albus nem fog lakatot tenni a szájára.
Bár már öt hónapja együtt voltak, és akármennyire is szerették egymást, egyelőre egyikük sem akarta, hogy a kapcsolatukra fény derüljön. Még szerettek volna egy kis időt úgy eltölteni, hogy ez csak az ő titkuk marad. De így...
Sajnos túlságosan is élénken élt bennük az a – Dumbledore-nak köszönhetően – nemrégiben szárnyra kapott pletyka, ami futótűzként terjedt el a Roxfortban, majd hamarosan egész Roxmortsban is, miszerint Ollivander úr mostanában a saját,veleszületett varázspálcájával bűvölgeti Minerva McGalagonyt. És ha hinni lehetett a pletykáknak, az a pálca körülbelül 10 hüvelyknyi* volt, meglehetősen merev, és igencsak kézreálló.
– Elegem van ebből – jelentette ki határozottan Hermione. – Nem fogom hagyni, hogy ez a vén pletykafészek beleavatkozzon az életünkbe.
– Nem hinném, hogy tudsz tenni bármit is ez ellen – csóválta meg a fejét Piton.
– Ó, dehogyis nem – bólogatott Hermione. – Csak várd ki a végét. Kitalálok valamit, erre megesküszöm!
