Csak Egy Nyár [BNHA ff] (SZÜNETEL)

~1~

*Midoriya Izuku szemszöge*

  Lassan itt a nyáriszünet és mehetünk haza a családunkhoz. Úgy nagyjából egy hét és vége ennek az évnek. A suli véletlenszerű támadásai miatt it kell lennünk egész évben "bezárva" a koliba. Én szeretek a koliba lakni de azért jó lenne már hazamenni. 

Miután vége lett a napnak mindenkit visszaküldtek a kollégiumba Tanári kísérettel. Én is visszafele tartottam és beszélgettem Ochakoval és Tsuyu-channal. Egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki gyors léptekkel halad felém. Todoroki-kun volt az. Jött ő is beszélgetni velünk. Mikor visszaértünk a kollégiumba mindenki szokása szerint lepakolt a szobájában és ha nem volt mit csinálnia lejött az aulába. Én miközbe átöltöztem a szobámban hallottam egy halk hangot az ajtómon keresztül. Ahogy felkaptam a pólómat kinéztem és annyit láttam, hogy Kirishima és Kacchan kézen fogva mentek le az aulába. Ezt egy kicsit furcsálltam.

*Todoroki Shoto szemszöge*

Mikor lementem az aulába már mindenki ott volt kivéve Midoriyát. Egy kicsit aggódok érte.."Lehet történt valami? Nem.. Nem, biztos nem..." gondoltam magamba és leültem egy fotelbe. Mindenki már jól belemerült a beszélgetésekbe mikor egy óriási csattanás hallatszódott az emeletről. Azt hittük, hogy egy ajtó becsapódott. De tévedtünk.. Egyszerre csak annyit vettünk észre, hogy Midoriya szalad le az emeletről.

Aggódva nézett rá mindenki és  ennyit tudtunk kivenni abból amit mondott lihegve:                                 "-V-Vha-lam-i fe-fhel robbanth ah har-madikh eme-lethen"

Mindannyian szaldtunk fel és csak azt láttuk hogy egy óriási porfelhő telítette be a harmadik emeletet. Egyszer csak megszólalt Denki, hogy lát egy emberi alakot a füstnek tűnő felhőben. Mindenki harci pózba állt mire az alak ezt mondta, hogy semmi gond nincsen.. Ezt a hangot már felismertük.. Aizawa tanárúr volt az..

Nagy volt a csönd. Aztán pár pillanat múlva ideért hozzánk a tanárúr. Bakugou megtörve a csendet megkérdezte mérges hangon a tanárurat, hogy miért kellett lebonatni a kolit. 

Mr.Aizawa válasza csak annyi volt, hogy úgy is újra kell építeni...

*Midoriya Izuku szemszöge*

Mikor kész lettem mentem volna én is le a többiekhez, de az tárult a szemem elé, hogy az egész 3. emeletet porfelhő borítja. Hirtelen nem tudtam mit csináljak azért minden sebességemet összeszedve le sprinteletem a lépcsőkön. Mikor az utolsó lépcsősor előtt álltam mindenki szemét magamon éreztem. Sajnos a porfelhőben való sprint nem tett jót a lélegzésemnek ezért csak annyit tudtam kinyögni, hogy:                                                                                                                                     "-V-Vha-lam-i fe-fhel robbanth ah har-madikh eme-lethen"                                                                       

Ezt meghallva mindenki rohant fel a harmadikra. Mikor visszaértünk még mindig nagy volt a por. Nagyjából senki nem látott semmit. Egy kis idő múlva Kaminari-kun szólalt meg, hogy lát egy emberi alakot a porban. Az az emberi alak Mr. Aizawa volt. Miután ideért hozzánk a tanárúr Kacchan felordított, hogy miért kellett berobbantani a kollégium tetejét. Mr. Aizawa csak annyit válaszolt, hogy:                      

"-Úgy is újra kell építeni"

*Class 1-A*

Itt kezdődött meg a kalandos nyáriszünetünk és az osztály nyaralásunk!

Sziasztook! Ez az első könyv amit írok szóval lehet nem lesz olyan jó😅De remélem hogy tetszik majd. A lustaság viszont bennem is él szóval nem tudom mikor jönne ki a 2. rész... Építő kritikákat elfogadok, mert nem nagyon tudom hogyan kell könyvet írni. 

Na a következő részig Sziasztook!