1. Leona x reader

215 23 1
                                    

Harumi_Kagayaki, remélem tetszeni fog.🙂

Szokás szerint nem néztem a lábam elé, miközben az iskola folyosóján haladtam. Hülye lennék a folyosót nézni amikor macskás videókat is lehet. Hangosan nevettem a Katsuki Yuri jelmezben szerencsétlenkedő cirmos kandúron, de sem a nevetésem, sem a folyosó zaja nem tudta elnyomni a hirtelen káromkodást. Olyan volt mintha egy oroszlán egyszerre üvöltene és nyávogna, mint a macska Yuri a videón. Ijedtemben megtorpantam, és kellett egy pár pillanat hogy megnyugodjak. Ekkor az előbb hallatott hang gazdája megszólított.
-Hé [név]-chan, nem akarsz esetleg leszállni a farkamról?
Felnéztem és Leona Kingscholar-ral találtam szembe magam. Halkan morgott, és oroszlánfüleit úgy hátracsapta, hogy alig látszódtak ki a sötétbarna, sörény szerű hajából. Gondolom mivel macska (hiába tagadja) a farkát is ide-oda csapkodta volna, ha nem azon állok.
-Süket vagy?-morgott tovább, de hallatszott a hangján hogy fáj neki. Eszembe jutott egy nemrég látott videó, amiben ráléptek egy szegény kiscica farkára. Akaratlanul elvigyorodtam, amikor összehasonlítottam a kiscica esetét a jelenlegi szituációval. Leonát ez persze jobban idegesítette.
-Szerinted ez vicces, b*zmeg?!-kiabált rám.
Ekkor volt az az érzésem, hogy inkább futok az életenért, az is jobb mint várni hogy széttépjen. Így hát rohanni kezdtem, félrelökve egy csapat bámészkodót. A folyosó végén egy pillanatra visszanéztem, és láttam hogy Jack és Ruggie próbálja lefogni Leonát.
A nap további részében igyekeztem elkerülni a Savanaclaw összes tagját.

Úgy döntöttem hogy délután leülök a kedvenc fám alá tanulni. Miközben a kertben sétáltam, még mindig a délelőtti eseményen nevettem. Leona ijesztő, de olyan vicces volt ahogy morgott és nyávogott. Hiába, ő is csak egy nagyra nőtt macska, és a macskák a világ legédesebb lényei.
Odaértem a fámhoz és meglepődtem, ugyanis nem voltam egyedül. A cicafiú ugyanis pont ott húzta a lóbőrt, ahol én ülni szoktam. Olyan aranyos volt ahogy összegömbölyödve szuszogott, hogy minden tőle való félelmem és a haragom a helyem elfoglalásáért azonnal elszállt. Leguggoltam mellé és hosszan néztem a békés, alvó arcát. Végül nem bírtam tovább, és azon kaptam magam hogy a füle felé nyúlok. Régi vágyam hogy megsimogassam. Olyan puha és selymes volt, nem gondoltam volna hogy ilyen. Nem is tudom mennyi ideje vakargattam a füle tövét, amikor olyan érzésem támadt mintha figyelnének. Lenéztem az arcára és egy zöld szempár meredt rám. Éreztem hogy teljesen elvörösödök. Tudtam hogy semmi értelme, de magyarázkodni próbáltam.
-Izé...ne haragudj...én csaaak...izé...-de nem fejezhettem be mert közbevágott.
-Jó hogy itt vagy [név]. Így legalább nem kell megkeresselek.-elvigyorodott, amitől meg se mertem mukkanni- Ugye nem hitted hogy megúszod a délelőttit?
-Ööööö...bocsánat?-próbálkoztam.
Feltápászkodott és nyújtózkodott, aztán újra rámnézett.
-Bocsánat huh? Ahhoz több kell hogy megbocsássak.-vigyorgott az arcomba, majd egy hirtelen mozdulattal a vállára csapott.
-Tegyél le!-tiltakoztam, de már elindult velem a Savanaclaw főhadiszállásának irányába. Én meg azt se tudtam hogy hagyjam magam, vagy próbáljak menekülni amíg még lehet.

Twisted Wonderland x readerWhere stories live. Discover now