Twisted Wonderland x reader

2. Floyd x reader

Lady_Zita nagyon igyekeztem, remélem elnyeri a tetszésed ez a (kissé hosszúra sikeredett) fejezet. 🙂

-Koebi-chaaaaan-hallatszott a hátam mögül egy idegesítő hang. Úgy tettem mint aki nem hallja, de ezt már olyan sokszor játszottam el, hogy a hang gazdája úgysem hinné el. Inkább az ebédlő kijárata felé indultam. Kit akarok átverni?! A kijárat felé menekültem, bár tudtam hogy hasztalan, mert az a bizonyos illető gyorsabb nálam. Éppen kiértem amikor, amikor egy mellkasnak ütköztem. Felnéztem és Jade Fleech mosolygott rám.
-Miért futsz el a drága testvérem elől, [név]-chan?-úgy beszélt mintha egy ötéves lennék, aki leejtett egy poharat-Tudod, nagyon érzékeny teremtés. Ha így folytatod nagyon megbántod.
-Az biztos-nevetgélt Floyd, aki most ért utol.
Csak forgattam a szemem. Miért kellett nekem Azullal alkut kötnöm? Erre nagyon jól tudtam a választ. Nem volt választásom.
-Jól van, mit akartok?
Floyd a hangjából ítélve vigyorgott.
-Mi semmit. Azul-sama szeretne veled beszélni. Ne aggódj Koebi-chan, semmit nem rontottál el.

Nagyot sóhajtottam és faképnél hagyva az ikreket, elindultam valamerre. Egyáltalán nem érdekelt merre, csak meg akartam találni a Mostro Lounge felé vezető leghosszabb kerülőutat. Ahogy sétáltam, eszembe jutott egy emlék amit nagyon szeretnék már elfelejteni.

Rémülten kapálóztam, de hiába. A lábammal szilárd talajt kerestem de csak víz volt körülöttem, és ki tudja milyen mély. Összeszorítottam a szemem. Esélytelen. Egyáltalán nem tudok úszni. Próbáltam visszatartani a levegőt, de hiába. Biztos voltam benne hogy meghalok. Milyen szánalmas belefulladni egy kis vízbe az iskolától nem messze. Ráadásul egy vízalatti kollégium felett.
Hirtelen valami, pontosabban valaki, megragadta a karom, és egy uszony féleség csavarodott a derekam köré. Kinyitottam a szemem és az első dolog ami feltűnt, az az volt hogy Floyd arca egy-két centire volt az enyémtől. Látásból ismertem, és ami azt illeti normál esetben megijedtem volna ha így látom. Inkább hasonlított egy Floyd arcú víziszörnyre, mint emberre. De a szemei így is gyönyörűek voltak. Az a pár pillanat amíg egymás szemébe néztünk, óráknak tűntek.
Csak ezután tűnt fel hogy már nem süllyedek, sőt a felszín felé úszunk. Amikor végre a víz fölött volt a fejem, köhögve kapkodtam levegő után. Dörzsölgettem a szemem, de fél kézzel kapaszkodtam a megmentőmbe, nehogy újra elmerüljek. Sűrűn pislogva körülnéztem, és azt láttam hogy Azul és Jade figyel minket.

Megráztam a fejem. Miért kell ennek pont most eszembe jutnia? És miért csak ez a rész? Miért nem az, amikor Azul közölte, hogy csak akkor vitet ki a partra ha alkut kötök vele?
Akárhogy is, nem hiszem hogy hagyott volna megfulladni.
Floyd szemeire gondoltam, hátha sikerül kicsit megnyugodnom. Ez általában segít. Szörnyen idegesítő, de mégis van benne valami ami... mindegy, hülyeség. Biztosan csak fáradt vagyok. Úgy döntöttem inkább visszamegyek a [kedvenc kollégiumod]-ba. Nem érdekel mit akar Azul. Nem érdekel mit akarnak az angolnák. Az sem érdekel, ha ezzel magamra haragítom őket.

                            ***

Másnap reggel korán ébredtem. Az órák előtt szerettem volna sétálni egyet az udvaron. Már világos volt, így meg tudtam csodálni a virágokat és a körülöttük repkedő méheket és pillangókat. Egy hófehér szárnyú lepke rászállt a kezemre, hogy pihenhessen egy kicsit. Nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak. A lábacskái csiklandozták a bőröm, miközben lassan fel-le mozgatta szárnyait. Gyorsan megunhatott, ugyanis már repült is tovább. Követtem a tekintetemmel, ám a mosolyom azonnal lefagyott az arcomról, amikor megláttam hova repült. A kis rovar egy vigyorgó, kék hajú, heterokrómiás fiú ujjára szállt.
-Jó reggelt, Koebi-chan -nézett rám Floyd.
-Mit akarsz?-kérdeztem morcos tekintettel.
-Eeeeeeh Koebi-chan, nem értem miért panaszkodsz amiért mindig így hívlak, te is mindig azzal kezded hogy ,,mit akarsz?"-az utolsó két szónál megpróbálta utánozni a hangomat.
-Jó, akkor mit szeretnél?!-kérdeztem a kelleténél kicsit mérgesebb hangnemben-Várj, had tippeljek, tegnap nem jelentem meg a polipnál, gondolom azért küldött hogy megbüntess. Elegem van már belőletek! Belerángattok abba a hülye szerződésbe, Azul mindig ugráltat, és még titeket is folyton a nyakamra küld és...-nem tudtam folytatni mert előtört belőlem a sírás. Floyd közelebb lépett hozzám és megsimogatta a fejem.
-Butus, egy szóval nem mondtam hogy Azul-sama küldött. Azt hiszed nem tűnt fel, hogy az utóbbi időben milyen ideges vagy?
Gondolkodtam valami gúnyos megjegyzésen, de mintha a testem magától mozgott volna, átöleltem és belefúrtam a fejem a mellkasába. Hagyta hogy így sírjak, aztán mikor már csak szipogtam megszólalt.
-Koebi-chan, Azul fel akarja bontani a szerződést.
-M-mi?
-Bizony -folytatta, és kissé eltolt magától hogy a szemembe tudjon nézni- Jade-el úgy gondoltuk, hogy igazságtalan hogy egyáltalán nem önszántadból írtad alá azt a papírt. Sokáig tartott, de meggyőztük chubby octopus barátunkat hogy tegyen kivételt veled.
Eltartott pár percig mire sikerült felfognom mire gondol. Szó nélkül indultam az Octavinelle kollégium irányába. Nem engedtem el, húztam magammal Floyd-ot, aki megjegyezte hogy szerinte még korán van.
-Ne próbáld bemesélni hogy még alszik. -motyogtam, mire ő csak nevetni kezdett.
Az út többi részét némán tettük meg. Amikor azonban a kezem már az Azul  irodájába vezető ajtó kilincsén volt, utánam szólt.
-Egész pontosan milyen büntetésre gondoltál, hm Koebi-chan?-kérdezte vigyorogva. Az a vigyor valahogy nagyon nem tetszett.
-F-fogd be!-kiáltottam és feltéptem az ajtót, majd becsaptam magam mögött.

                             ***
Délután egy padon ülve olvasgattam az egyik tankönyvemet. Rég éreztem magam ilyen felszabadultnak. Végre semmi közöm ahhoz a tengeri bagázshoz. De valami mintha hiányzott volna. Nem tudtam megmondani hogy micsoda, de volt valami abban a helyzetben, amit hiányolok. Miket beszélek?! Örülnöm kéne.
Egyszer csak valaki a pad tálmája fötött áthajolva megölelt.
-Koebi-chan, ugye nem gondoltad hogy megszabadulsz tőlem? -suttogta a fülembe egy idegesítő hang, amitől azonnal rájöttem, mi hiányzott már most. Vagyis inkább ki.
-Nem tudom mit gondoltam...
Floyd kuncogott, és tudtam hogy az arcom az átlagosnál kicsit vörösebb.
-Egyébként most jössz nekem egyel.-súgta.
Gonosz vigyor telepedett az arcomra.
-Mi lenne ha elmennénk sushizni? Aú!
Ellöktem a kezét hogy ne csíphessen még egyszer oldalba.
-És mi a helyzet a büntetéssel amit emlí...
-FLOYD! -kiáltottam, és felpattantam a padról.
-Egyezzünk meg abban hogy se sushi, se...tudod...az...
Vigyorogva megkerülte a padot, és az arcomba hajolt.
-Eeeh Koebi-chan, nem tanultad meg, hogy ne egyezkedj velünk?-sóhajtott.
Összeszedtem a dolgaimat és elindultam. Tudtam hogy az angolna követ, és ennek most először tényleg örültem.
-Megvan, tudom mit kérek tőled!
Megtorpantam és kíváncsian néztem vissza rá.
Nagyon megdöbbentem amikor elmondta mit is akar hallani tőlem.
-És ha ez nem igaz?-kérdeztem óvatosan.
-Ugyan már, nem versz át, Koebi-chan.-hangzott a válasz.
Nagyon reméltem hogy nem pirultam el, mert azzal csak igazat adnék ennek az idegesítő de aranyos vízilénynek. De a vigyora arra engedett következtetni, hogy nagyon is elpirultam.
-Sze...szeretlek...-suttogtam, miközben a cipőm orrát néztem zavaromban.
-Ezt miért nem tudod olyan határozottan mondani, mint amikor azt kérdezed mit akarok?-hajolt az arcomba, majd egy puszit adott a számra.
Válaszolni szerettem volna, de csak hebegni tudtam. Meg hát nem is tudtam mit mondhatnék. Csak kimondtam amit kért, először be se akartam vallani magamnak hogy igaz.
-Vicces arcot vágsz. -nevetgélt-Mit szólnál, ha én is kimondanám? De cserébe mondjuk járhatnál velem, mit szólsz Koebi-chan?
Bólintottam.
-De ne most azonnal. -kértem. Félénken megfogtam a kezét, majd tovább sétáltam. Össze voltam zavarodva. De mégis boldog voltam. Mosolyogva Floydra néztem, ő pedig visszamosolygott rám.
Így sétáltunk, kéz a kézben a [kedvenc kollégiumod]-felé. Amint odaértünk, türelmetlenül megszorította a kezem, és maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett, aztán kimondta:

-Szeretlek [név]-chan.

Szorosan átöleltem, és többé nem is akartam elengedni.