A fájdalmas emlékek is a történetünk részei

„AZ EMLÉKEK FÁJNAK, DE A MÚLT AZ A MÚLT MARAD. MÉG HA EL IS JÖN AZ IDŐ, KÉRLEK NE FELEJTS." Két ember, akik sem együtt, sem egymás nélkül nem tudtak létezni. Két fiú, akik csak sodródott a világgal, amiben mindketten éltek. Egy csillagzat alatt feküdtek, de mégsem fogták egymás kezét, miközben lehunyták szemeiket...

Forgiven

Csak egyetlen szót hallottam tőle, de abban minden fájdalom benne volt, amit valaha is érezhetett. Ordítani tudnék, hogy jöjjön haza, ha máshoz nem is, legalább hozzám. De azt hiszem, a mi dalunk ezzel a refrénnel örökre véget ért és már csak az outro lassú zongorája maradt hátra. Hallgassuk hát együtt végig a gyönyör...