akasztófa virága
fűre lépni tilos
- TE LÁTSZ ENGEM! - ismételte elcsukló hangon. - Végre! - a hangja valahol a sírás és a nevetés között volt. - Végre valaki lát engem. - a szellemfiú térdre rogyott Lujza előtt és a kezébe temette az arcát." Ha látnád a holtakat, Te nem félnél? A házadban, az iskoládban, a metrón, mindenütt. Lehet, hogy inkább próbál...
Bármilyen klisésen is hangzik, a padláson egy ládában, a nagyszüleim cuccai közt találtam egy elnyűtt kis füzetecskét. Ebben a dédnagyapám versei voltak, még az első világháború idejéből, amiket a fronton írt( legalábbis nekem ezt mondtak, de az évszám stimmel szóval..) Én pedig úgy döntöttem digitalizálom és megoszto...
A számomra legszebbnek ítélt verseket gyűjtöttem egy csokorba, hátha más is örömét leli bennük. Egytől egyig érzelmes, elmerengésre okot adó költemények ezek a kis csodák. Megjegyzés: A blogban feltüntetett verseket nem én írtam, így minden jog (illetve tisztelet) azok valós megálmodóit illeti.
Biztos nektek is volt/van olyan tanárotok aki szinte bármikor megtud nevettetni, de teljesen más az amikor fapofával mondja el azokat a vicceket, amiken már rég röhögsz, mint a fél őrült, No, az én magyar tanáromnak is vannak, nagyon jó történetei, no ebben a könyvben azokat szedem egy kupacba! Borítót köszönöm szépen...