"- Aaaah! - nyekkent Jungkook fájdalmasan, mire a másik lenézett a csuklóján lévő kék-zöld zúzódásra. Úgy tűnt, mintha valaki össze akarta volna roppantani a csontjait, és Yoongi még ujjak nyomait is felfedezte a sérülésen. Jungkook kihúzta a kezét a másikéból, és csíkos pulóverje végét egészen a ujjai hegyéig lehúzt...
- Nem voltunk igazán barátok, se család - folytatta. - Inkább csak emberek, akik egymásra utalva tudtak túlélni. Hoseok spórolt pénzt rejtegetett, hogy ki tudjon segíteni minket, amikor nem sikerült egy nap elég pénzt összeszednünk, de ez mindig csak pár száz won volt. Néha mérlegelnie kellett, hogy sokaknak segítsen...
"- Segítség! Kérem segítsen! Hetedik emelet, négyes lakás. Nem működik a zár az ajtómban, szóval be tud jönni. Le fogok zuhanni, ha nem segít! Fogalma sem volt, meghallotta-e bárki a kiáltozását, de újra és újra ismételte a mondatait, miközben igyekezett minden izmát megfeszítve kapaszkodni. Fogalma sem volt mennyi id...
"Jimin, bárcsak elmondhatnám. Bárcsak egy másik helyzetben találkoztunk volna. Bárcsak ne szerettem volna beléd. Bárcsak sose jöttem volna rá, ki is vagyok igazából." "Jó lenne, ha újra elfelejthetnék minden pillanatot, mert akkor nem fájna most ennyire. Mégis, akárhogy próbálkozom, az emlékképeim egyre csak élesebbé...
"Elárulom, nem csak te szenvedtél akkor. Nekem is fájt az egyre növekvő távolság közöttünk. Akkor jöttem rá, hogy hiába hittem, mégsem leszek képes arra, hogy egyszerűen elfelejtselek." "Azokban a napokban nem akartam fontossá válni senkinek a számára. Csak ki szerettem volna élvezni a nap sugarait, miközben a bárány...