- ELKAPHATLAK?

novella

vaktöltény a félhomályban | gondolatok II.

elsülő golyó, mely nem tudja mit talál el; szívet, érzelmet vagy testet porlaszt el. gondolatok az életről, szerelemről, szeretetről; rólam lobogó vitorla a szélcsendben | gondolatok I. című könyv folytatása Kezdete: 20191221 Vége: 20200721 ©halvajáró

american rust

már olyan rég nem kerestél és én sem te azért, mert sosem akartál megtalálni én meg azért, mert már az elején megtaláltalak.

hervadó művirágok

nem is novellák vagy versek ezek inkább hervadó művirágok.

Színrablók a színtelen Halálhálóban

❝ Hajnali kettőkor keresek valamit az égen, és rájövök, hogy túl sok béna vers kezdődik ilyenféleképpen. Hajnali háromkor valahol az erdő mélyén huhog egy bagoly, miközben az avar alatt életre kel egy hangaboly. Hajnali négykor előttem a főút, egy idegen térdel lerobbant kocsija mellett, kezében egy emelőrúd. Hajnali...

Novellák

Ezeket a fiúnak küldöm, kinek egykor egy világ lángolt a szemeiben.

Novellák

______ Novellák tőlem, melyeket úgy éreztem, ideje megosztanom azokkal, akiket érdekel. ........... ❝Talán újra és újra meg kell halnunk azért, hogy élhessünk.❞ ×× MINDEN JOG SZIGORÚAN FENNTARTVA. __

A házad csak csönd

Térdeden ülve, némán beszélgetsz vele. Félsz, hogy benyitnak. Nekem Isten a pszichológusom.

Lelkem mintái

Évekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál engem? Emberek, illatok, ízek, érzések... az Élet. Lelkem mintái (2016...

LÁNYOK PROBLÉMÁI

Minden lánynak üzenem: Te igazi vagy; Gyönyörű és Tökéletes!

német napsugarak - versek

Verseim. Gondolataim. Szavaim foszforai. Minden benne van, aminek benne kell lennie.

TINÉDZSEREK PROBLÉMÁI

Mi tinédzserek Keveset alszunk, túl sokat gondolkodunk, mindent elhiszünk és csak arra várunk, hogy szeressenek.

TULIP;

; a tulipános kert, ahol összeültünk egyszer kiszárad. ;

Insomnia

_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _