Drarry fordítás az író engedélyével! A Malfoyok mindig is a Potterek tulajdonai voltak. Furcsa? Igen. De igaz, és most újra érvénybe lép. Harrynek pedig nincs más választása, mint igényt tartani Dracóra mint rabszolgájára... Jordan Grant: Owned című történetének fordítása, a szerző engedélyével. Az angol eredeti itt o...
Hewieta Felore fehér: a haja, a bőre, sőt, még a vére is. Ha az apja nem lenne a Felső Erőd neves parancsnoka, az emberek birodalmában már rég halálra ítélték volna a külseje miatt. Attól a pillanattól fogva azonban, hogy megtalálják őt egy határőr hullája mellett, egyre kevesebben bíznak meg benne az erődben. Egyik...
Egy nem tipikus szomszéd srácos mese. ;) "Fynn minden hónap első munkanapján erőt vett magán, és elment a munkahelyére megmutatni, hogy még életben van. A home office jóvoltából ő lehetett a szellem a gépben. Egy multinacionális vállalat számítógépes adatbázisának fejlesztésével és karbantartásával foglalkozott... ott...
„Adrian négy éve, egy nyáron, teljesen felelőtlenül beült egy cukrászdába fagylaltot enni. Ha tudta volna, hogy ez az elhatározása megváltoztatja majd az egész életét, talán nem lett volna elég bátorsága hozzá, hogy megkívánja a csokoládéfagyit, de szerencsére a jövőt nem szokás előre látni."
" - Négyen rugdosnak, de te kussolsz, még az anyjukba sem küldöd el őket. Szó nélkül hagyod, hogy lealázzalak az egész osztály előtt - sorolta. - Inkább összeszarod magad, ahelyett, hogy szólnál, lépjek a fékre. Miért? Jack nem felelt, csak a vállát rángatta. Bobby ekkor egészen közel hajolt hozzá. Vonásról vonásra ta...
Egy szerelem története, amelyet nem tudott legyőzni a történelem. „- És nincsen idő, és nincsen tér - olvasta Daniel, közben átkarolta és magához húzta Watarut -, és nincsen háború, és nincsen halál, és nincsen ország, és nincsen város, és nincsen határ, és nincsen szögesdrót, és nincsen sírás, és nincsen szenvedés, é...
"A zene körbetáncolta a szobát, megérintve minden bútort, minden apró tárgyat. A hangok mint a szétguruló gyöngyszemek szóródtak szét körülöttük, és Alan úgy érezte, mintha a tenger hullámai simogatnák a bokáját. Jól ismerte a dallamot, talán százszor is hallotta már, de most mégis új volt, és ismeretlen... Mint a sz...
Minden a zsebtintatartóval kezdődött... és aztán a szerelemmel folytatódott. (A történet a fiúk saját idejében, de három évvel később játszódik.)
„Az a baj, hogy tök átlagosnak születtem. Olyan vagyok, mint bárki más. Beleolvastam néhány blogba, mielőtt belevágtam ebbe a vállalkozásba, és azt tapasztaltam, hogy mindenki átlagos arc. Mégis szentül hiszik, hogy amit írnak magukról, azt tömegek fogják olvasni. Először röhögtem ezen, aztán átgondoltam, és arra juto...
Az embert általában boldoggá teszi, ha valaki azt mondja neki, hogy szereti. Sajnos rám nem vonatkozik ez az általában, mert én válogatós vagyok, nem dob fel csak úgy egy akármilyen szeretlek.
„- Csókolj meg! - Nem. Szemei ezüstösen csillognak. - Miért nem? Csak mert hatalmadban áll megtagadni tőlem a szádat? - kérdi, és már olyan közel van, hogy a homloka hozzáér a homlokomhoz. - Szeretlek. Lehelete csiklandozza az arcomat, ujjai a tarkómra siklanak. Valóban hatalmam van felette. Érzem, hogy majd meghal a...
„Elnyújtózott a kanapén, és felvázolta magában a tökéletes fotót Laurent-ról. Fekete hátteret képzelt el, amely kihangsúlyozza a fiú fehér bőrét, szoborszerű szépségét. A sötétből lépne a fénybe, mint valami tudat alatt rejtőző sejtelem..."
Shen Qingqiu matektanár, nem mellesleg ő az egyik végzős osztály osztályfőnöke. Luo Binghe sosem jeleskedett matematikából, mégis előbb jött rá egy bonyolult egyenlet megoldására. Te + én = mindörökké. Sajnos, Binghe nem a legjobb tanár, mégis meg kell próbálnia levezetnie a szerelem egyenletét szeretett shizunjának...
Kyle-nak a gimi utolsó évére egy isten háta mögötti, poros kisvárosba kell költöznie, ám keresztet vethet a meghitten unalmas napokra, amikor megismerkedik az irritálóan pimasz és jóképű Tommal. Mindketten rejtegetnek valamit, ami ha napvilágra kerülne, az épp olyan lenne számukra, mint a szabadesés. Elhozhatja a szab...
