azon a bizonyos délutánon....

"Nem is tudom, hol kezdjem.....sok mindent elcsesztem...De a legjobban mégis azt, hogy beléd szerettem.Nem akartam...de így útólag visszagondolva, nem bánom.Sőt, a legjobb dolog, ami történt velem az utóbbi időben.Ha esetleg még valaha megbocsájtasz, szeretném megmagyarázni...Vagy tudod mit?Nem fogom.Csak végre látni akarlak, megölelni, megcsókolni."
Vissza sem olvasva töröltem le a könnyeimet, majd rányomtam a küldés gombra. a lélegzetemet visszafolytva vártam, hátha elolvassa, de az üzenet olvasatlan maradt.Sőt, ki is lépett, a neve mellett lévő zöld kis penészfolt is eltűnt.
Csalódottan terültem ki az ágyamon, és hirtelen hisztérikus zokogásban törtem ki.