Valahol Magyarország területén, Budapest egyik külvárosi kerületének családi házában élt egy teljesen átlagos lány. Szobája egy hangulatvilágításokkal megvilágított részén, az ágyán ült, körülötte pihe-puha párnákkal, plüssökkel és a kedvenc krémszínű takarójával. Kócos, mézbarna haja belelógott pufók arcába, arcának bőre végre alapozóréteg nélkül lélegezhetett, fején fekete fejhallgatója ült, melyből valami k-pop szám hallatszódott ki. Két oldalán a két angyalkája, azaz két hófehér nyuszija aludt, néha meg-megmoccantak álmukban. A lány ujjai gyorsan jártak az ölébe helyezett laptop klaviatúráján, arcát kissé felfújta, miközben a történet eseményeire és annak szövődményeire koncentrált, a reggel félbehagyott rajza pedig még mindig az íróasztalán figyelt. 
És bár ez a jelenet nem számíthat másnak sokat, a kócos, kissé szétszórt lánynak azonban a teljes biztonságot adta; egy meleg otthont, ahol levethette a smink és a megjátszott mosoly mögé rejtett énjét és önmaga lehetett, miközben annak élhetett, amit a legjobban szeretett;
A művészeteknek és a nyugalomnak.