Szia Coffee! Olvastam az könyved bevezetőjét, és bár engem nem nagyon fognak meg a farkasos történetek gondoltam, amiért nagyon ígéretesnek tűnt minőségileg az a kis részlet megosztok veled pár dolgot ami eszembe jutott. Először is, nem tudom, mennyi idős vagy de első storyhoz képest tényleg nagyon szép és igényes szókincsed van, jól használod a mondatokat. Elsősorban az tűnt fel, hogy nagyon filmbefolyásolta az írásmódod; úgy írsz, mintha egy film jelenetét próbálnád elmesélni. Ezzel ellentétben van a másik mód, aminek nem fogom tudni megmondani a nevét, de a lényeg annyi, hogy úgy írsz, mintha egy veled történt eseményt, valami életszerűt próbálnál leírni. Ez sokkal érzelmesebbé és átélhetőbbé teszi a történetet. Ez a te kis kirakott részletedben valahogy úgy hangzana, hogy; "Orcáján saját lehellete égetőnek érződött, egyedül az, s a léptei nyomán ropogó hó csapott zajt a gyanúsan néma erdőben. Gerince mentén hideg futott végig, majd jeges fuvallat csapta meg oldalát; felé kapva tekintetét még éppen észrevett egy alakot, egy felismerhetetlen alakot mely szélsebesen suhant ell mellette. Mintha vére hirtelenjében felizzott volna, rémülten kapkodott körbe fejével, keresve az iménti, szinte valótlan látomás tárgyát, mikor azt ismét, ezúttal egy másik oldalról érzékelte (...)"
Vagy valami hasonló, a lényeg, hogy azt is írd körbe, hogy az események hogy hatottak a karakterre, mit érzett a bőrén, milyen illat volt, mit hallott, ne csak azt, hogy mi volt látható. Természetesen nem mindig és nem minden érzékszervvel, mert az repetetívvé és unalmassá tenné a jelenetet, meg kell találni egy egészséges egyensúlyt, ami szerintem neked menni fog.