Ez elég nyálasan hangzik, de azért folytattam Az orvgyilkos lányt mert random beleolvastam a kommentekbe és rájöttem, hogy van miért írnom. Mármint elsősorban nem azt akarom hogy populáris legyen, vagy hogy olyat írjak amit az emberek bekajálnak én pedig sok voteot kapjak. De attól függetlenül hálás vagyok hogy ennyien olvassátok és hogy nem csak olyan kommenteket kapok hogy folytassam már vagy követelődzéseket. Persze ti is irjátok hogy legyen folytatás stb. de teljesen más stílusban és sokkal pozitívabban hat mert megértitek hogy nem megy mindig olyan jól.
Sok bunkó kommentelővel találkozok más írások alatt és azt hiszem hálás vagyok, hogy nekem nem ilyenek jutottak
Szóval a nyálcsorgatás lényege csak annyi lenne, hogy bár mindig elolvasom amiket írtok, hajlamos vagyok átsiklani felettük mert annyi agyfasz dolog történik velem mostanában hogy alig veszem észre a jót. Egy gyengébb pillanatomban pedig random ide tévedtem és jól esett hogy ennyi kihagyás után még mindig jönnek a pozitív vélemények és a legtöbben nem faggatok az új résszel kapcsolatban hanem türelmesek vagytok velem. Pedig tudom jól milyen ha nem folytatnak egy könyvet amit imádtam.
Szóval jah.
Kicsit össze vissza most ez a kis köszönetnyilvánítás vagy, lelkizés nem is tudom. Nem gondolkodtam rajta vagy fogalmaztam meg előre csak random írok ami jön úgyhogy ne haragudjatok hogy ilyen szedett vetett az egész. Már ha egyáltalán bárki olvassa ezt mert meg lehet hogy kiposztolom és kutya se nézi. De igazából nem is érdekes. Lehet majd az egyik olvasóm hóbapok múlva ide téved vagy valami és akkor tudni fogja hogy hálás vagyok neki.
