Sziasztok.
Kellett egy kis idő, mire úgy döntöttem rászedem magam és írok nektek. Bár ezeket nagyon ritkán okvassátok, és ha mégis látjátok nem reagáltok, ide írom ki, mert nem vagyok hajlandó a könyveimbe ilyen fejezetet az orrotok elé dugni.
Mi vett rá erre? A sok folytatást kérő komment, és úgy érzem tudnotok kell mi áll a hosszú kihagyások hátterében.
Egyszer ugyan már említettem, hogy edésanyukám, fekvő beteg volt, idénhez képest már 3 éve húzódott ez az egész leépülés és szenvedés. 16 évesen egyedül maradtam az apukámmal, egy egész háztartásra, és 2 évre én viseltem gondját anyukámnak.
Ezek mellett egyértelmű hogy a szabad perceimben nem volt kedvem írni, úgy mintha mi sem történt volna...
Az ok amiért újból írok nektek az, hogy édesanyám idén, február 16-án meghalt a kórházban covid-19-ben. A temetése alig egy hete volt. Gyerekek, lassan 20 éves vagyok, már csak egy apukám maradt, és az egyetemre készülés teljesen lefoglal. Ne gondoljátok azt, hogy néha nem hiányzik a wattpad, ti, az írás, a vissza jelzések. De ez a 3 év iszonyúan nehéz volt számomra, és ezt ti mind csak megérteni tudjátok, de átérezni nem. Nem tudom, hogy mikor írok legközelebb. Mondanám, hogy talán soha, de ahhoz túlságosan is szeretek írni. Ha valaha megjön a kedvem, túllendülök mindezen, akkor talán visszatérek. Sajnálom, ha bárki csalódik, de nem igazán tud érdekelni. Szeretem ezt a közösséget, szeretek felnézni, mindig minden új kommentet elolvasok, fellépek rákukkantani majdnem mindennap, hogy mi történik az oldalamon, a könyveimmel stb...De részek csak akkor lesznek, ha én úgy érzem. Ezt pedig nem tudom időben meghatározni. Remélem nektek sokkal jobban telt az elmúlt időszak, amíg nem voltam. Talán majd találkozunk. Köszönöm mindenkinek aki nem követett ki, voteolt, és írt. Szeretlek titeket.