Almendaraa

Sziasztok ❤️
          
          Tudom, nagyon rég voltam itt. Őszintén, kicsit féltem is visszanézni... Azt hittem, már senkit nem érdekel, vagy ha igen, akkor is csalódottak vagytok, és az ember néha inkább elkerüli azt, amitől bűntudata van.
          
          De aztán ma este újra elolvastam a kommentjeiteket – és csak azt éreztem, hogy hálás vagyok. Tényleg. Annyira sok szeretetet, türelmet és bizalmat kaptam tőletek, hogy nem is értem, hogyan voltam képes ennyi ideig csendben maradni.
          
          Az írás számomra sosem volt csak „hobbi”, hanem valami sokkal mélyebb. És emiatt néha nehezebb is folytatni, főleg, ha közben az élet kicsit szétszedi az embert. (Munka és munka még több munka, a csodás céges átállásunk után már 12 órában és hát kellett idő, amíg megszoktam, már ha meg lehet egyáltalán meg közben elkezdtem egy saját könyvön is dolgozni whatever...)  De itt vagytok. Még mindig. Vagy már megint.  És ez most nagyon sokat jelent nekem. Mert soha egy percre sem jutott eszembe, hogy ne fejezzem be ezt a sztorit, amit csak egy random este kezdtem el írni és végül egy szerelem projektté vált számomra.
          
          
          Szóval igen. Visszajöttem. Jön a folytatás is. Nem ígérek tempót, nem ígérek tökéletességet – de azt igen, hogy ez a sztori be lesz fejezve.
          
          Köszönöm, hogy nem felejtettetek el. ♥
          
          Sok-sok puszi meg ölelések!♥♥♥
          
          Almendaraa

Kedves Almendaraa :)
          A napokban újra elolvastam a történeted és elkapott az az érzés, hogy de olvasnám még tovább, az utolsó fejezetnél pedig kerestem a következőt, de sajnos hiába. 
          Szeretnélek megerősíteni abban, amiben kételkedsz, hogy vajon nekünk/nekem tetszik-e a történet és azt kell mondanom, hogy Igen! Hidd el, hogy nagyon jó az, amit csinálsz, ahogy kitaláltad a karaktereket (még ha valaki adott is volt), ahogy folynak a párbeszédek, a belső monológok, az események és olyan sok fantáziát látok még ebben a történetben, hogy csak bízni tudok abban, hogy nem hagyod félbe/abba. Nagyon jól írsz, jól fogalmazol, nagyon sokszor megnevetettél vagy érzékenyültem el az olvasás közben. 
          Emellett pedig remélem, hogy Veled minden rendben és jól vagy és várhatunk vissza <3 
          
          Puszi, Bius 

Sziasztok! 
          
          Nem nagyon használtam még ezt a funkciót, de mivel az utóbbi időben pofátlan módon eltűntem, úgy éreztem illene írnom pár sort:
          Először is nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok még mindig a kis történetem és azt is, hogy többen írtatok, hogy várjátok a Téveszmék folytatását.
          Nos, folyamatosan dolgozom rajta és még akkor is mikor nincs időm írni, gyakran kapom magam azon, hogy a sztorin agyalok. Sajnos az utóbbi időben, nagyon kevés időm maradt írni, mert nagyon zajlott az élet és egy kisebb átalakulásban volt a munkabeosztásom is. DE. És itt jön a lényeg:
          A héten érkezik a következő rész, legkésőbb pénteken posztolni is fogom! 
          Ígérgetni nem akarok, de igyekszem az elkövetkezendő hetekben tartani a heti/két heti frissítést.
          Hosszú lesz a történet és...  Meglátjuk.
          
          Addig és Köszönöm nektek, hogy itt vagytok és olvassátok! Azt is köszönöm, hogy többen várjátok, hogy mi is lesz a mi kis párosaink sorsa..
          És végül köszönöm az eddigi rengeteg csillagot és véleményezést! Ha nem is mindig tudok válaszolni, mindig mindent elolvasok és végtelenül jól esik a visszajelzés bármilyen formája! 
          Szóval Pénteken jövök az új résszel, addig is pedig vigyázzatok magatokra és sok puszi meg ölelés! 
          
          UI: A memorable első felét átjavítottam, mert csak most vettem észre, hogy wattpad ismételten összepakolta a szavakat egymás mellé...