Anna Klare Scotch vagyok, 24 éves biológus hallgató. 
     2010-2011 környékén kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Bár azelőtt is születtek tőlem - főként - versek, de ezt még magam előtt is jobb, ha jótékony homály fedi. :) Első komolyabb hangvételű alkotásom - mint rajtam kívül sok írótársamnak - egy fanfiction volt, melyet a neonblog-on vezettem. Alig később, inkább ezzel párhuzamosan kezdtem bele először egy saját történetbe. Szinte napról-napra újabb ötletek fogantak meg a fejemben, melyek közül nem sok ért meg egy-egy prológusnál többet, de olyan erős alapokat teremtettek a talpam alá, amiken még most is tiszta szerelemmel és igen biztosan állok állok. 
     2011 végén, 2012 elején indítottam ismét egy folytatásos fanficet, ami több, mint két évig futott, így a legtovább írt alkotásommá válva. Ezzel szintén párhuzamosan, 2012 nyarán fogant meg a fejemben eddigi legnagyobb szabású, saját történetem, melyen a mai napig dolgozom.
     2014-ben Örkény István egyperceseinek hatására alakult ki az az irány, amiben a leginkább magamra találtam és amit azóta is követek. A koncepciót egy barátnőmmel közösen alakítottuk ki, alapját az adta, hogy minden nap megadtunk egymásnak egy-egy véletlenszerű szót, ami alapján írnunk kellett egy egypercest. Ebből formálódott meg végül a Barbár Borbár nevű ,,társulatunk" (amit nem mellesleg szintén megtaláltok itt, a Wattpadon ;)), mely még mindig él, bár kissé átdolgozott kiadásban, sokszor fanfiction szálakon is mozogva.
     Jelenleg ,,névalapú egypercesekkel" dolgozom, a koncepció változatlan, mindössze a szavakat cseréltem le nevekre. Mindig a címadó szemszögéből írok meg egy-egy érzelmet, momentumot, ami éppen akkor, abban a pillanatban az adott karaktert foglalkoztatja. A hangvételük személyes, igyekszem a lehető legközelebb lökni a karaktereimet az olvasóhoz. Néhol hosszabb, sokszor rövidebb elbeszélések ezek...
A többit majd elmesélik Ők... :)

...Nem hiszem el, hogy kitöltöttem 2000 karaktert.