Egyszer egy gyönyörű angyal volt, s szárnyai, mint a ragyogó gyémánt. 
A legszebb katona volt, s mostanra orcája mint a lángoló harag, szemei, mely' most égett parázs, bennük a düh és kétség. Csalódás, elveszett remények. Megkínozták, hatalmát elvették, szárnyait letépték, s a pokolba száműztették. Démonok és haragos szörnyek közt hagyták.
Feladatot adtak neki, "büntess, vagy égj velük" mondták, majd felszálltak, s fivérüket ott hagyták.
Rosszakat íteltetett kárhozatra évezredeken át. Hosszú időn át. 
Falakat, kapukat építetett, hatalmas várat, kis házakat. 
Hatalmat kapott. Új hatalmat. 
Ám haragja pusztított, s pusztított. 
Oly' kínokkal gyötörte a lelkeket, mint saját dühe, mely' végig kísérte várán, egyetlen birtokán.
Démonjai, kik mindig kísérték, s kik mindig kényszerítették. Kényszerítették a bosszúra, a kínra. 
Haragját fütötték, s elméjét ellepték. Ellepték vágyakkal, csodás álmokkal.
Ám ebből semmit nem kapott. 
Fájdalom, magány, s elítéles. 
Ez volt az ajándéka, s egyetlen boldogsága.

By.:Azusa Update: 2020. December 28.
Update 2: 2022 Januar 30. Update 3: 2024 februar 15