Beby

Újra a fedélzeten II.
          
          Ennek ellenére nagyon hiányzik. És nem feltétlenül Hangára gondolok, bár sokszor eszembe jut az az időszak, mikor össze voltam épülve a főszereplőmmel. Hanem az egész írós dolog hiányzik. Mind a munkafolyamat, mind pedig az a rengeteg ember, aki hétről-hétre követte velem a szereplőim életét. Ezzel párhuzamosan pedig az a rengeteg szeretet, amit Tőletek kaptam... Ezért is éreztem magam nagyon rosszul sokáig, hiszen úgy gondoltam, cserben hagytalak Titeket. És sajnos ez valamilyen szinten igaz is. 
          
          Azon az estén, amikor ezeket a gondolatokat írom Nektek, amíg kiengedtem a kutyát, a kezemben levő, lezáratlan telefonon majdnem felhívtam valakit, (pár napja tényleg sikerült edzésből hazasétálva) miközben énekelgettem. Aztán belegondoltam, hogy mennyire kellemetlen lett volna. Erről pedig eszembe jutott egy történet, amit akár szívesen meg is valósítanék. 
          
          A másik dolog, amiről írni tudnék, az pedig a jelenlegi életem. Nyugi, nem gondolom magam ennyire nagy sztárnak, viszont orvostanhallgatói létről én gimisként szívesen olvastam volna... Ezért is indítottam anno a Szent Ég, orvos leszek?! történetemet, hogy erről mesélhessek, csak nem sokkal később piszkozatba raktam azt is. 
          
          Tudom, hogy nagyon szemét dolog ilyet kérni ennyi év után, de drága Követőim, akik itt maradtatok velem mégis, arra kérlek Titeket, hogy írjatok nekem! Lenne-e kedvetek olvasni tőlem még valamit, amiben Hasi sajnos nem fog már szerepelni vagy esetleg az orvostanhallgatói dolgaimról. Esetleg mindkettőről... 
          
          Biztosat ígérni sajnos nem merek, de a lelkesedésem most rég látott mértékeket öltött. 
          
          Ha bárki is olvassa is ezt, az nagyon-nagyon ölelem, és elnézést kérek Tőle. 
          
          Beby

Újra a fedélzeten I. 
          
          Sziasztok! 
          
          Azt hiszem, ez az egy szó, amiben biztos vagyok, hogy le akarom írni... Vagy talán még abban sem. Kicsit bizonytalan vagyok abban, hogy tényleg újra kellene kezdenem itt. Több okból is felmerül bennem ez a kérdés, de a leginkább az bizonytalan, hogy van-e időm erre. Aztán persze az is, hogy mennyire jöttem ki a gyakorlatból és persze a harmadik dolog, hogy érdekel-e ez valakit egyáltalán. Mondjuk utóbbi a legkevésbé égető probléma, hiszen mindenki maga miatt ír, ugye... Hmm, jó, azért ezt bevallhatom szerintem, hogy picit mindig is érdekelt mások véleménye is, hiába akartam úgy csinálni, mintha nem így lenne. 
          
          Szóval itt vagyok. Már ha ezt most bárki is olvassa, akkor az azt jelenti, hogy végül kiposztoltam. 
          
          Nem tudom, hogy ezt az irományomat bárki számára is jelzi-e majd a wattpad, hiszen elég rég jártam errefele... De amennyiben igen, szeretnék Tőletek elnézést kérni. Sokszor kapok még a mai napig is egy-egy üzenetről vagy kommentről e-mailt, amiben az Ange folytatásáról érdeklődtök. Tudom, hogy sokáig hitegettem mindenkit a folytatással, ennek ellenére sajnos nem tudom tartani az ígéretem. Az a történetem egy  tizennyolc-tizenkilenc éves lány fejéből pattant ki, óriási Hasi-rajongás közepette egy olyan időszakban, amikor ráértem írni és amikor minden szabadidőmet a gép előtt vagy a színházban töltöttem. Azóta viszont nagyon sok víz lefolyt a Dunán, változtam én, változtak a prioritások, változtak a körülmények. Sokáig próbálkoztam a második évad írásával, többször is újra elkezdtem olvasni az elsőt, hogy hátha visszacseppenek a hangulatba, de sajnos nem sikerült. Aztán egy idő után teljesen elengedtem.

Sziaa! :) 
          A Hasi könyv folytatása mikor érkezik? Nagyon izgatott vagyok miatta, már várom! :)
          Ui: Hogy vagy? Nagyon rég beszéltünk.

Drágák! 
          Először is szeretnék Nektek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánni! Remélem mindenki a családjával és nem mellesleg pihenéssel tölti ezt a pár napot! :) 
          Én személy szerint éppen párizsi térképeket bújok, és azt tervezem, merre fog csatangolni drága Hanga :) 
          A borítótervet majd egy picit megsürgetem, holnap találkozom Adrival, aki szokta csinálni ezeket a szépségeket, amit Ange és a Befejezetlen sorok is kapott. Ennek ellenére körülbelül június elsejére tervezem, hogy elindulna a történet, bár egy prológussal korábban is szívesen előrukkolnék. Csak ne most töröltem volna ki a harmadik verziót. :D 
          Ne feledjétek az új  instagram fiókomat se, ahol már felkerült az első rövidke gondolat, és holnap érkezik egy haiku is. LINK: https://www.instagram.com/tinta_folt/
          Köszönöm, ha bekövettek, köszönöm ha olvastok, köszönöm, ha itt vagytok velem a hosszú kihagyás után is. 
          Én most visszavonulok Hangához, a párizsi utcák elvarázsoló világához, és sajnálatos módon a biokémia könyvhöz is (sajnos ma különösen kicsúszott az idő a kezeim közül). 
          Jó pihenést, vigyázzatok magatokra, sok puszi!
          Ölel Benneteket, 
          Beby

Drágák!
          Két szuper hírrel is készültem Nektek! 
          Egyrészt elkezdtem az Ange második évadának írását, s habár egyelőre döcögősen indul a visszarázódás, valami újra elindult. Már a borító is készül, amint kész, jövök a fülszöveggel. ❤️ 
          A másik hírem pedig egy instagram oldal elindítása, Tintafolt néven. Itt haikuk, versek, apró gondolatok lesznek megtalálhatóak, melyek éppen aktuális helyzetekből, engem körülvevő emberek viselkedéséből és persze a bennem vadul nyüzsgő gondolatokból születnek. Ha van kedvetek, kövessetek be :) https://instagram.com/tintafolt.beby
          Egyelőre privát, amíg feldolgozom, hogy esetleg azok az ismerőseim is olvashatják, akikről szól. Bár azt garantálom, hogy aki bekövet, engedélyezni fogom. ;)
          Remélem, hogy csak egy apró mosolyt tudtam varázsolni az arcotokra ezekkel a hírekkel!
          Sok puszi, óriási ölelés,
          Beby

Drágák!
          Ismételten itt vagyok egy újabb be nem tartott ígéret után. Nagyon sajnálom, de elképesztően sok dolog jött be nehezítő körülményként. Nem úgy zajlott ez az egész, ahogy elterveztem, erről majd írni is fogok egy bejegyzést, azt hiszem. 
          A vizsgaidőszaknak vége, egészen máshogy, mint terveztem, de vége. Az agyam olyan, mint egy elhasznált papírzsebkendő - pont ezért sem találtam rá értelmesebb hasonlatot. A sok ígérgetés után már nem merek semmit mondani, időpontot meg főleg nem. Próbálok kihozni magamból valamit. Nagyon kemény félévem lesz, nagyon kell tepernem, hogy ne kerüljek még nagyobb gázba, mint amekkorában már most vagyok. Hamarosan jelentkezem életem első vizsgaidőszakáról, illetve az első félévről, amit az egyetemen töltöttem és remélhetőleg addigra tudok majd épkézláb hírekkel is szolgálni.
          A rengeteg kattintást, csillagot és kommentet pedig ezúton is köszönöm! Nem tudok elég hálás lenni, azt hiszem. Eszméletlen, hogy mennyi szeretetet, szép szót kapok Tőletek! Köszönöm, köszönöm! Mindent!
          Sok-sok csók és ölelés mindenkinek,
          Beby

Kedves Olvasók!
          Karácsony alkalmából szeretnék mindenkinek Kellemes Ünnepeket Kívánni! :) Remélem, hogy mindenki otthon a családjával, békében és szeretetben ünnepel és tömi degeszre a pocakját, persze :) 
          Én ezerrel - és persze egy kis szenvedéssel, sajnálkozással - készülök a vizsgáimra, és ha minden a számításaim szerint megy, akkor január közepén végzem. Februárig, a második félév kezdetéig már csak pihenéssel szándékozom elütni az időt. Illetve ez a két hét tökéletes lenne az írásra is. Remélem, hogy sikerül megvalósítani a terveimet, hiszen már eszméletlenül ég az arcom. 
          Az a sok szeretet, elismerés, amit kapok Tőletek, leírhatatlanul jólesik. Még az Ange első részének feltöltése után egy évvel is ugyanolyan lelkesedéssel olvassátok a történetem, mint korábban. Sőt... Eszméletlen, hogy milyen sok új érkezik közénk. Nem tudok mást mondani, mint köszönöm, köszönöm, köszönöm. Igyekszem meghálálni, és minőségi tartalommal jelentkezni, remélhetőleg egy hónapon belül. Sajnálom, hogy ennyit kell rám várni,  nem is vagyok méltó ilyen sok jóra, amit kapok Tőletek! 
          Mégegyszer nagyon boldog Karácsonyt és szeretetben, boldogságban, erőben, kitartásban, egészségben gazdag Újévet kívánok Nektek! ❤
          Ölel Benneteket, 
          Beby

Köszönöm szépen a visszakövetést ❤

Kedves Beby! 
          A tegnapi napon elmentünk az esti Pál utcai fiúkra. Ez a 2. alkalom volt, hogy láthattam ezt a csodálatos színdarabot. Az első alkalommal Hasi lebetegedett, így sajnos nem találkozhattam vele. Azonban a mostani alkalommal ő játszotta Nemecsek szerepét. A színdarab végén elmentünk a művészbejáróhoz, ahol már Wunderlich József (Boka) is kijött, de Hasi sajnos nem. A szüleim a testvéreimmel már rég átmentek a közeli gyrosozóba, de én még vártam 20 percet. Az emberek fogyni kezdtek, így én is átmentem a gyrosozóba, kb. 10 percet voltunk ott. Visszafelé a kocsihoz azonban a művészbejáró előtt mentünk el, és megláttam egy baseball sapkás embert néhány emberrel beszélgetve. Egyből felismertem, hogy Hasi az, így oda mentünk hozzá. Mindenkivel türelmesen képet készített, aláírta a lapokat, és beszélgetett velünk. Ezek után (már előtte is) nagyon tisztelem Őt, amiért egy hosszú színdarab után még kijön és türelmesen beszélget velünk. Nem mint egy sztár a rajongójaval, hanem mint egy kedves ember. Én egy nagyon kedves és türelmes és tehetséges embernek tartom, és annak ellenére, hogy híres ennyire figyelmes és kedves tud lenni a rajongóival. Nem lett beképzelt a sikertől, és szerintem a mai világban ez egy követendő példa! A másik dolog, hogy azt szeretném kérdezni a könyveddel kapcsolatban, hogy tudom, hogy el vagy havazva, viszont körülbelül mikorra várható az Ange 2. évada? Remélem, hogy a nehéz suli és a munka ellenére nem hagyod abba az írást! Várom a 2. évadot és az új részt a könyvedbe, bármeddig is tartson!❤️ Remélem nem voltam annyira összeszedetlen..   Jó pihenést!
          Üdvözlettel,
          Angi!

Sziasztok! 
          Mint ahogy múltkor is említettem, nagyon szégyellem magam, amikor ide kell írnom, hiszen az azt jelenti, hogy valami gáz van. És valóban, most is az van. Az utolsó fejezetnél írtam, hogy mivel egyetemre mentem, lehet lesznek fennakadások, de próbálom kiküszöpölni. Nos, nem sikerült. Sajnos nem úgy jött ki a lépés, ahogy terveztem, nem tudtam előredolgozni, az első hetem pedig enyhén szólva is zsúfolt volt. Csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik, egyik nap volt csak időm írni, harminc percet, akkor is félálomban, hullafáradtan, éjfél után. Tényleg szégyellem magam, hogy ezt nem tudtam összeegyeztetni, de esküszöm, hogy igyekezni fogok. Arról viszont egyelőre fogalmam sincs, hogy mikor lesz következő fejezet. Amint a jövő héten tudok valami biztosat, - például, hogy van esély a szombati részre - írni fogok. Köszönöm a megértéseteket, tényleg ne haragudjatok! 
          Ölel Benneteket,
          Beby