*khm* Amaris vagyok és egy történettel jöttem neked. Ha olvasód a történetemet, fel fogod ismerni őket.
Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy ezüst hajú boszorkány, Sanscha. Nem volt sok barátja és az emberek féltek tőle, ezért inkább a többi boszorkánnyal barátkozott. Egy nap egy idegen szegődött hozzájuk és a karavánjukhoz, mellyel vándor életmódot folytattak. Az idegen csukját viselt, nem kívánta megmutatni arcát. Napokig velük maradt. Egy nap az idegen a tábortűznél megszólalt.
- Miért menekültök állandóan? Hatalmas erőtökkel akár birodalmakat dönthetnétek meg! - kérdezte.
- Mi békés nép vagyunk. - szólalt meg a vezetőjük. - Az, hogy van vérszomjunk csak legenda, amivel az emberek ijesztgetik egymást. Csak akkor harcolunk, ha kénytelenek vagyunk.
- Nem fáradtatok bele az állandó vándorlásba? - mondata hallatán a boszorkányok pusmogni, majd az egyik idősebb férfi megszólalt
- Az idősebbek és a gyermekek már nem bírják a további vándorlást. Belefáradtunk.
- Apám. - szólalt meg Sanscha. - Az idegennek igaza van. - majd az idegenhez fordult. - Mit tanácsolsz? Foglaljuk el egy falut?
- Nem fogunk ártatlan embereket ölni! - szólalt fel a lány apja.
- Van egy jobb ötletem! - csapta össze tenyereit az idegen.
- Foglaljátok el a nyugati Tündekirályságot!