Egyszer azon gondolkodtam vajon milyen is lehet egy történet írni. 
"Elrugaszkodni a realitás talajától, kicsit a felhők között járni. Megtapasztalni az igaz szerelmet, éjszakákon át beszélni az élet nagy rejtelmeiről, és annak zabolátlan szépségéről.
Élvezni a nyári napsütést, táncolni, nevetni, a csillagos eget bámulni, úszni a Balatonban, szeretni és szeretve lenni.
Egy szóval élni. 
Ez volt minden vágyam. Nem hangzik soknak, ugye ? 
Akkor sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezeket én is megtapasztalhatom.
Úgy lett.
De ugyan akkor láttam barátságokat széthullani. Elveszítettem magam körül fontos embereket, akiket szerettem és felnéztem rajuk. Merültem depresszióba, önsajnáltatásba és lettem a függőségem rabja, ami később mindent mást is elvett tőlem, azt akit mindennél jobban szerettem.
Most már csak egy dolgot ismételgetek, megbántam. Most már csak egy valamire tudok gondolni, Ő rá. Nem maradt más csak az egyedül lét és a kínzó gondoltok, mit rontottam el min kéne változtatnom. Az én történetem itt kezdődik és még korántsem ért véget ..." 
Remélem ez a kis bevezető meghozta a kedved a későbbiekben érkező regényemhez. Sajnos idő hiányában nem mindig tudok írni. De igyekszem visszatérni eme rég elfeledett, de ugyanakkor a legkedveltebb hobbymhoz, az íráshoz.