Girl Behind the Words

Élsz még?
          

Egyszer volt, hol nem volt,
          Vagy talán soha nem is volt.
          Egy angyal és egy démon egymásba szeretett,
          Aminek jó vége nem lehetett.
          
          Lásd az angyalt, gyönyörű és finom,
          Ártatlan és illatos, mint a liliom.
          Ám a szeplőtlen külső mögött a leggonoszabb elme rejlett,
          Szadista vigyorral mindenhol káoszt keresett.
          
          Lásd a démont, az árnyakban bujkál,
          Élete véres és sötét háborúkból áll.
          Ám a csúf tettek mögött a legtisztább lélek lapul,
          Némán nyugalomért, békéért koldul.
          
          Szerelmük csoda volt, igazi művészet,
          Mi mást lehet várni tőlük, mint zavart, szépséget,
          És egy istenverte lelket?
          Lángoló érzelmek, melyek soha el nem vesznek.
          
          Tánc a sápadt holdfényben,
          A legcsendesebb estében,
          Ahol csak a hold és csillagok voltak tanúi szerelmüknek,
          Melynek lángjai egyre csak erősödtek.
          
          Angyalomnak hívta a Pokol lényét,
          Az istenverte világ legkedvesebb teremtményét,
          Hisz valahányszor vétkezni akart,
          Ő lecsendesítette a benne tomboló vihart.
          
          Démonomnak hívta a Mennyek angyalát,
          Az istentelen világtól többet kapott, mint amennyit várt,
          Hisz valahányszor az angyala vétkezni akart,
          Követte és a világ végéig is vele tart.
          
          Szerelmük igaz volt és örök.
          Tiltott tüzük ég, amíg a világ pörög.
          Írnak majd róluk sírjaik romján,
          Eléneklik majd a szerelmüket, mondván:
          
          „Egyszer volt, hol nem volt,
          Vagy talán soha nem is volt.
          Egy lány és egy fiú egymásba szeretett,
          Mely olyan volt, mintha a Pokol megérintette volna a Mennyet.”

Ahogy a pezsgő fogy,
          Amikor a december lassan álmot fog,
          Ahogy a tűzijátékok lassan elhalnak az égen,
          Csillagösvény tengerében,
          Ez az új év jele, emberek!
          Boldog 2022-t mindenkinek!

Hófedte völgyön fenyőfa áll,
          Tüskés ágáról egy rigó tovaszáll,
          A fenyőt ezüst és arany díszíti,
          A téli, csípős hideget pislákoló tűz enyhíti.
          Nem messze tőle a jegyes holdfényben,
          Gyermemek játszanak a hófedte réten.
          Gyermeki nevetés csendül az éjszakában,
          Szüleik figyelik őket, boldogságban.
          Ez a jel, a szent este ismét elérkezett,
          Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Az éj hát itt van újra,
          Mikor az éjfél után van még egy óra.
          Mikor minden emberi elnémul,
          S az egész világra némaság borul.
          Mikor a holtak felkelnek a sírjaikból,
          Mikor a démonok előjönnek az álmainkból,
          Mikor a vámpírok bálja sosem ér véget,
          Mikor a vérfarkasok a Holdnak fogadnak hűséget.
          Mikor misztikus zene csendül fel az éjszakában,
          S a temetőben csontvázak ünnepelnek a félhomályban,
          Mikor a lidércek keresnek maguknak társat,
          Csupa olyan dolog, mint halandó sosem láthat.
          Mikor az utolsó töklámpás gyertyája is elalszik,
          Mikor az egész világon a mágia átmorajlik,
          Boszorkányok és denevérek viháncolnak az ébenfekete égen,
          A Halál és Élet járják a táncot, kéz a kézben.
          Mikor az elhagyatott kastélyban magától szól a zongora,
          A nyugtalan lelkeknek otthona,
          Kísértetek keringőznek az éjszakán át,
          Semmi el nem nyomhatja a holtak muzsikáját.
          Itt van hát, az éjszaka újra elérkezett!
          Boldog Halloween-t mindenkinek!

Nos... úgy néz ki, hogy engem nem lett volna szabad felengedni az internetre... de mindegy a bűn már megtörtént, a káosz elszabadult: íme az első fejezet a történetből amit már vagy egy rohadt éve írok, és még mindig csak a felével vagyok kész, az ok, ami miatt csak a "Tabuk nélkül"-ben voltam aktív, és ott se igazán, mert egy lusta féreg vagyok.
          Olvassátok csak, szenvedtem vele eleget, és még mindig szenvedek vele a mai napig :)
          
          https://www.wattpad.com/967297944-egy-%C3%A9v-bar%C3%A1ts%C3%A1g-szeptember-vissza-az-iskol%C3%A1ba
          
          
          Oh, igen, utóirat: Olvassátok el a leírást és a warning-ot is, én figyelmeztettelek titeket. Jó szórakozást. ^^

Rendben, nem fogom ezt sokáig húzni, tekintve, hogy már harmadszorra írok emiatt valami béna mentegetőzést.
           
          Tömören: az oldalamon szinte a legnézettebb történetek azok a Creepypasta-val foglalkozó irományok voltak, legyenek azok oneshot-ok, egysoros para történetek, vagy akár külön sztorik. Gondolom sokan ezek miatt követték be az oldalamat is, ám ennek a Creepypasta korszaknak nagy valószínűséggel -hisz még én sem tudom, hogy mit hoz a jövő- vége.
           
          Ennek oka egyszerű: eltávolódtam a fandom-tól. Nem érzem már ugyanazt az erős kötődést a karakterekkel, nincs motivációm, hogy írjam a történeteiket. Emiatt van, hogy a nagyrészét "befejezettként" tűntettem fel, illetve, hogy egy-két ilyen sztori, köztük a "Creepypasta Kávézó"-t és a "Your choice"-ot is levettem a publikus történetek virtuális könyvespolcáról. Az, hogy a mémgyüjteményem második felvonásával mi lesz.... egyenlőre nem lesz befejezve, amíg ki nem találok neki egy lezárást.
           
          (De úgy alapból a fanfiction-ok száma fog megcsappanni, a közeljövőben talán még egy, Sally Face fanfiction-re lehet számítani.)
            
          Egyébként, hogy miért zártam le ezt a fandom-os, de leginkább a Creepypasta korszakot, azt két irományomban a "Creepypasta Oneshot-ok" és a "Mindennapok Black-éknél"ben kifejtettem, szóval akit érdekel bővebben ennek a döntésemnek a miértje, az olvassa el az utolsó fejezeteket. Így lezárásként csak a oneshot-os könyvemből szeretnék idézni azoknak, akik emiatt fandom miatt követték be az oldalamat:
          
          "Akik úgy döntöttek, hogy a Creepypasta korszak után is itt maradnak velem, azoknak a legközelebbi találkozásig: Sayonara!
          
          Azok, akik pedig emiatt döntöttek úgy, hogy nem kísérik tovább szerencsétlen írásfejlődésem útját, azoknak meg örültem, hogy eddig eljöttetek velem, illetve: Sayonara!"

Nos, igen... a szerelmes idézetektől hányingert kapók örök ellensége, az "én-az-év-minden-napján-szeretem-a-párom" típúsú emberek kedvenc indoka az morgolódásra. A nap, amelyen megszületett szerelmes posztok alá a szinglik előszeretettel linkelik be Máté Péter "Egyszer véget ér" című számát a Facebook-on, a nap, akiknek hozzám hasonlóan nincs kiszemeltjük, kételkednek benne, hogy valaha lesz is, csak egy újabb február tizennegyedikét jelent, amit nagy ívben, az Eiffel torony tetejéről szarnak le.
          Más szavakkal, utólag is boldog Bálint napot mindenkinek! ^^

Így utólag is Boldog Új Évet mindenkinek, legalábbis jobbat, mint amilyen a tavalyi volt, de úgyis mindenki le fogja ezt a posztot szarni. Picikét elkéstem ezzel, de még még benne vagyok az ünnep-előtt-és-után-nyolc-nappal-még-érvényes szabályba, amit még annó a biosztanárom mondott az osztálynak, mikor azzal fenyegetett minket, hogy a szüli- és névnapunkra ajándékként feleltet. :D
          Kellemes másnaposság-kiheverést minkenkinek, és reménykedjünk, hogy a 2020 nem csak az előzetese volt a pandémiának!

Boldog Karit mindenkinek!
          Gondoltam posztolok egyett így az ünnep alkalmával, ne nézzenek engem azok proli parasztnak, akik nemlátták a Creepypasta-s karácsonyi különkiadást... mondjuk egyébként igazuk lenne, na mindegy.
          Remélem ti nem stresszelitek túl a mai napot, mint ahogy nagyjából mindenki a családomban. Kellemes, koronázatlan kajálást, mert ilyenkor lehet hízni, viszont sárga hóból továbbra se egyetek.
          Sayonara!