Nem sokára újra eltelik egy év
Így visszatekintve akár csak erre az egy évre akár mindre, arra jövök rá, hogy gyorsan fut az élet, közbe meg büszke vagyok magamra hogy mindent végig vittem
És itt vagyok
Van ilyen kis flashbackkem, annyira hálás vagyok mindenért amit kaptam meg mindenért amit megettem
És hogy azt élem amit szeretnék
Akkor is ha nem mindig könnyű szerintem nem lehetne jobb.
Az utóbbi egy évben számos dolog történt velem. Nem szép kimondani, de gondoltam arra, milyen lenne az élet nélkülem, hogy kiknek hiányoznék? Hogy gondolnának vissza rám? Életem legnagyobb hibáit talán most követtem el, ebben az egy évben. És tudjátok mit? Basszák meg, sose bántam meg! Mindig, mindent ugyan így csinálnék. Persze nem mondom, hogy megérte, vagy hogy azok akiknek ezzel ártottam nem hiányoznak, de ki tudja mit hoz még a jövő? Talán egy nap majd mind egymás szemébe mosolygunk, és elfogadjuk, hogy tévedtünk, hogy mind elcsesztük egy kicsit. Életem talán egyik legnehezebb időszaka ölel körbe a napokban. De nem hagyom, hogy egy idegen megalázzon, megtörjön és elvegye a méltóságom. Lassan felnövök, és úgy akarok a tükörbe nézni, hogy nem érzem magamon az égető érintéseket, nem látom az ütés nyomait magamon. Fájt, és még kicsit talán most is fáj, de az élet megy tovább. Tudom, ha egyszer visszanézek erre a napra, kicsit keserűen elmosolyodom majd, talán sírni is fogok, ahogy éppen most teszem. De büszke leszek, mert az akarok lenni magamra, arra, akivé majd válni fogok. És mindenek előtt, boldog leszek. Szeretném azt hinni, hogy akik ma mellettem vannak később is mellettem lesznek, de sosem tudhatjuk. Szeretném, ha egy dolgot az eszedbe vésnél: Harcos vagy! És mindent átvészelsz, mert többé, már nem vagy egyedül! És bármennyire fáj is most, ha ordítani tudnál a kétségbeeséstől, gondolj arra, semmi, de tényleg semmi nem tart örökké. Éltessenek az emlékek
A szebb jövő ígérete ott van a lenyugvó napban, a holdban és a csillagokban
Minden percben, ami közelebb visz a holnaphoz