@C4d3ll_
hfjkglslhsgfbnbvkvldhs tegnap este megnéztem a Two of Us-t, és bro nemtudom hogy utoljára min vihogtam ennyit mint aki megőrült. köszönöm az ajánlást, i had the time of my life while watching that
@dazzlingmoonlight666 ehehhe örülök, hogy tetszett, én is imádtam, it's a masterpiece (mondom, mintha én csináltam volna a filmet lol)
Félig (még félig sem) kész vers, amit most akarok megosztani. Nem mintha később tudnám, mert a kedves Wattpad nem akarja megnyitni egyik "kötetemet" sem :) szóval itt van a vers:
Hajlamok:
Osztálytársam öngyilkos hajlamú, és én félek,
Most vonatkoztassunk el a ténytől, hogy ő fiú, én meg nem egészen.
Szerelemről szó sincsen, ez csak élet,
S én ezt megtanultam szeretni végre.
@dazzlingmoonlight666 örülök, hogy tetszik! Egy kis sidenote: ez a vers nehézkesebb a kelleténél, nem csak azért mert eleve nehéz téma az önygilkosság, hanem mert már többször is volt tapasztalatom vele (ismerek még pár embert aki próbálkozott vele, és személyes tapasztalatom is van már csak a gondolatokkal), és szerintem nem vesszük elég komolyan, hogy mennyi embert érint, vagy a legtöbb személy aki jeleket mutat csak ignorálva van.
@C4d3ll_ csak most látom, hogy nem jó a wattpadod, sajnálom, csak rendbe jön. de ez a vers annyira sokrétegű, tűpontosan betalál, és nagyon jól fogalmazza meg azt ami annyi embernek relatable lehet még. van benne nyugtalanság és elfogadás, nehéz megfogalmazni mennyire tetszik. már kiváncsi vagyok a kész versre :D
Haló, egyébként miért nem tudom megnyitni az irományaimat?? Wattpad, kérlek, végre lenne ihletem, vagy lenne mit megosztanom, erre nem hagyod. Mi ez már?
köszönöm az insane sok listázást <3
Lehet az írás annyira nem nekem való, és tudom senki sem kötelez rá, hogy folytassam, de van egy megmagyarázhatatlan belső nyomás amitől úgy érzem, hogy KELL csinálnom. Furcsa.
@C4d3ll_ ismerős ez az érzés, én általában ebbe a belső nyomásba temetkezem bele, és rekesztek ki minden fontosat. eltelt a szünet, megírtam mindent amit kellett, de se kötelezőt nem olvastam (ami csalódás magamban), se dogákra nem tanultam. ha ez megnyugtat, bármit is írsz, én elolvasom :)
4. rész készülőben
Mentális állapot kikészülve
Ugrani az ablakon ki kéne
Még pár száz (inkább ezer) szó és vége :D
@dazzlingmoonlight666 <33 (fun fact: az ablakom a nappalira nyílik, szóval ha ki is ugranék nem lenne sok bajom lol)
csak szólni akartam, de a versesköteted az első helyen van a #queer tag alatt !!! nem kéne büszke nővérnek éreznem magam, de egy kicsit úgy érzem magam. congratulations és így tovább drága <33
@C4d3ll_ crazy hogy az ember 16 évesen már tud olyanokat csinálni, ami az élete célja. disztópikus, hogy tényleg segítek valakiknek.
@dazzlingmoonlight666 waaa, na nee! :DD teljesen jogosan érzed magad büszke nővérnek, hisz csak miattad kezdtem el ide kirakni a verseim <3
Szóval, van egy Carson Coma dal, ami olyan mély nosztalgiát indít el bennem, hogy az szinte FÁJ. Nem, nem túlzok. A zenének mindig is az volt a lényege, hogy a hallgatóból valami érzelmet váltson ki, na EZ a dal túl sikeres volt (rám nézve), mert olyan érzés ezt hallgatni, mintha a lelkemből téptek volna ki egy darabot. De nem is a szövege miatt, csak az egésznek van egy olyan feeling-je, hogy . A legfurább ebben az, hogy a dal semmi extra igazából, csak van egy mély hatása rajtam. Remélem nem vagyok egyedül aki így tud érezni egy szimpla dallal kapcsolatban.
(Ha akárkit érdekel, akkor a CC dal amiről szó van az a "Sunday Morning Cartoon".)
@C4d3ll_ real. azért az IV érezhetően sokkal kiforrottabb, de most ahogy hallgatom, a Corduroy Club rengeteg bangert tartalmaz
@dazzlingmoonlight666 az "I Don't Mind"-ot is nagyon szeretem, valahogy az az első album baromira jó, mert egyszerűen olyan igazinak érződik az összes dal rajta (nem tudom elmagyarázni xD)
@C4d3ll_ hidd el, nem vagy egyedül. nekem a Deftones dalok ilyenek, valamiért annyira mélyre hatolnak és belémmarnak, teljesen megmagyarázhatatlanul fáj egy-egy dal. (és jó régen hallgattam azt a CC albumot utoljára, most megyek és meghallgatom. nekem amúgy a kedvenc dalom az I Don't Mind volt belőle)
Crazy shit happens. Lakótársam ugye most azon a kiránduláson van amire én nem mentem. Szerintem jobb is, hogy nem mentem, mert jelenleg lakótársam apja meg az egyik tanár arról beszélgetnek, hogy ő bicskával hadonászott egy másik gyerek felé, és majdnem vállon szúrta. Helló? Mi van?? De a kedvencem az az, hogy ez nem is az első eset volt :DD
Henlo. Na most, olvasok egy könyvet (wow, olvasok valamit fanfiction-ön kívül?!) a címe az, hogy "Kisasszonyok", és az egész sztori az 1800-as években játszódik (nem lényeg, de azért leírtam), van egy karakter, aki annyira relatable, hogy sírógörcsöt kapok tőle. Még nagyon az elején tartok a könyvnek, de itt egy kis quote (ugye ez nem illegális??):
„...Borzalmas érzés lánynak lenni, mikor én a fiús játékokat, a fiús munkákat és a fiús modort szeretem! Képtelen vagyok beletörődni, hogy nem fiúnak születtem, sőt most rosszabb, mint régen, mert semmit sem szeretnék jobban, mint apával együtt harcolni. Ehelyett itthon kell ülnöm és kötögetnem, akár egy szánalmas vénasszonynak!“
Sírni fogok.
Még egy quote:
„— Szegény, Jo! Sajnos nincs mit tenni. Meg kell elégedned azzal, hogy fiúsra változtatod a neved, és azt játszod, hogy a fiútestvérünk vagy...“
Na most mondd azt, hogy ez nem egy transz karakter.
@sophiekarman engem egyébként kicsit irritál, hogy ezek után amiket idéztém, a könyv és a többi szereplő ugyanúgy kezelik Jo-t, mint egy szimpla lány karaktert aki csak egy "tomboy", pedig nyílvánvalóan nem ez a helyzet.
@C4d3ll_ igenn én is olvastam és pont ezt gondoltam róla (viszont később egy kicsit el van rontva a karaktere ilyen szempontból, vagy hogyismondjam. de ez csak személyes vélemény)