Nem tudom, hány embert érdeklek még ezen a platformon, de nem is érdekel, csak le kell írnom, el kell ezt mondanom valakinek.
Életem eddigi legőszintébb beszélgetésén vagyok ma túl, és nem is gondoltam, hogy ekkora szükségem van arra, hogy végre teljesen őszintén megnyíljak valakinek. Sosem teregettem ki ennyire nyíltan a lapjaimat, mivel eddig nem volt olyan ember az életemben, aki ezt az őszinteséget kihozta volna belőlem. Elmondtam neki minden olyan dolgot az életemről, amit eddig senkinek. Hogy hiába próbáltam mindig azt mutatni a világnak, hogy az én életem tökéletes, belülről nem volt az soha. Rájöttem, hogy mennyire tudnak fájni dolgok évek múltán is. Megmutatta nekem, hogy nem szabad magamba folytanom a múltat, mert visszahúz.
Szavak nincsenek rá, hogy milyen jól esett ez, és hozzásegített ahhoz, hogy el tudjam engedni a múltbéli fájdalmakat. Mert ez szükséges ahhoz, hogy egy boldogabb jövő elé nézzek.
Ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha egyszer megtaláljátok azt az embert, akinek minden nehézség nélkül ki tudjátok önteni a lelketeket, ne féljetek megtenni!