-Üdv a szemétdombomon. *elmosolyodik, közben a szája két végében gödröcske képződik az arcán* Azt mondják szomorú szemeim vannak. Pedig nem vagyok szomorú, már elég régen nem voltam az. *újra elmosolyodik*
-Ha itt vagy akkor biztos megvan rá az okod. Valami miatt itt vagy, és a sorokat olvasod. A szemeid végig pásztázzak a betűket és rájössz, hogy szimpán ez is csak egy bemutatkozó féleség lenne. Szóval úgy döntesz, hogy tovább lépsz és rákattintasz a vissza nyílra vagy valameik történetemre. Majd megpróbálsz rájönni mi lesz ennek a kimenetele, de rájössz, hogy az egész egy hatalmas baromság, és inkább az olvasára fókuszálsz. Mivel már késő van vagy  épp korán, ezért nem figyelsz teljesen oda, így elköveted azt a hibát, hogy érdekelni kezd ki is vagyok.