Elegem van hogy mindig nekem kell keresni másokat
Talán a társaságom nem éri meg a fáradalmakat?
Egy 10másodperces tevékenységre napokat kell várnom
és mégis, ha hiányzol, én rögtön megcsinálom
Nem mondom hogy nem hiányzol, pont
az ellentéte,
Egésznap fáradalmasan várlak tűkön ülve,
Te vagy a tű a szénák között, melyet én keresek,
de mégis, ha csak én kereslek, mi értelme megtalálni?
Mikor te nem akartál semmi mást, csak lehányni
Minden egyes tömegben különnek érzem magam,
Nem illek sehova sem,
mégis itt égetem magam,
Idegesítő vagyok tán?
én magam sem tudom
Talán csúnya lehetek, hogy ezt így tesztelem,
Kibírod-e nélkülem, vagy szíved fáj, mintha sebhelyen
lennék ragtapasz, melyet hírtelen letépnek,
De lehet ez csak a beteg elmém szüleménye.
Miért nem keresel kedvesem,
tán nem hiányzom?
Csak szúrom a sebedet,
és te várod, hogy elálljon?
A vérzés, melyet nem én okoztam,
mégis én próbálom,
helyrehozni, mintha bűne másnak
lenne a sajátom?
Nem kereslek, te sem engem már,
ezek szerint nem voltam ragtapasz, csak én is egy szénaszál.
