,,Nagy művek olvasása közben a szöveg távolra visz. És én, akár egy félénk gyermek, belekapaszkodom a kabátja csücskébe, s igyekszem lépést tartani vele, hosszan követem, sodródom vele az úton egy meleg és érzelem dús világba. Távolra visznek magukkal a szavak, de végül egyedül térek haza, s csak miután ismét otthon vagyok, döbbenek rá, hogy ő és én már örökre együtt maradunk.
Jü Hua"
- JoinedApril 25, 2017
Sign up to join the largest storytelling community
or
Story by Darkmoon2458
- 1 Published Story
Sötétségben tapogatózva - (Vámpírn...
869
27
2
A világ nem mindig olyan, mint amilyennek képzeltük. Az ember megszületik, megöregszik, majd meghal, ez a vil...
#128 in boszorkány
See all rankings