Vannak emberek, akik nehezen alszanak el, sokat forgolódnak és ez az elelvás előtti kis időszak nagyon frusztrálja őket.
Nos, én imádom az elelvás előtti forgolódást. Na, nem azért mert mazochista vagyok, hanem mert kellemesen el tudok merülni a gondolataimban.
Hogy mik is járnak a fejemben ilyenkor?
Nagyon hosszu évek óta egy történetet "írok". Komolyan mondom, nem tudom mióta íródik a fejemben, hogy hányszor lett átköltve és igazából azt sem, hogy hova fog kifutni, de imádom. Ez az én kis saját világom.
Igazából nem terveztem, hogy valaha is le fogom írni ezt a történetet, mert hosszú, bonyolult és tartok tőle, hogy senkinek sem tetszene.
Engem soha sem az érdekelt elsősorban, hogy másoknak tetszik-e, amit írok, magamnak akartam megfelelni, de ez a történet tényleg fontos nekem. (persze a pozitív visszajelzések hihetetlen nagy löketet adnak mindig, nagyon-nagyon hálás vagyok értük❤️)
De egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem leírni. Sokat agyaltam, hogy hol kellene kezdeni, hogy miket vegyek ki az eredeti történetből, hogy egyáltalán be tudom-e fejezni és elégedett leszek-e vele, de amióta írom, végre ismét érzem, hogy milyen jó érzés, mikor elönt az ihlet és motiváció.
Igazából nem tudom most mit akarok mondani, csak egyszerűen jól érzem magam.
Az igazat megvallva, nem tudom, hogy publikus lesz-e valaha, mert korábbi hibákból tanulva, addig nem osztom meg, amíg be nincs fejezve.
Szóval lehet, hogy egyszer olvasni fogjátok a szívemhez legközelebb álló történetét, de lehet hogy nem.
Mindenesetre ismét megtaláltam az örömöt az írásban és ez lehetséges, hogy kedvező hatással lesz a befejezetlenül álldogáló írásaimra.❤️
