Frau Schlotti

Boldog Karácsonyt minden kedves követőmnek! ❤

! Ez a kiírás az előző posztomhoz kapcsolódik, először olvasd el azt, utána ezt is meg fogod érteni. !
          
          Sokan foglalkoztak még az "ésengengemkitapsolmeg?" kérdéssel. Én azt elhiszem, hogy valaki éjszakákat tanul át, hogy meglegyen a diplomája, és meg is emelem előtte a láthatatlan kalapom, de ő a focistákkal ellentétben nem közszereplő, tehát – mondjuk ki – a köznépet nem érdekli, hogy mit csinál, maximum a családtagjait meg az ismerőseit.
          Az, hogy "csak a munkájukat végzik"?
          Nem tudom, ki ismeri Erik, az angolna esetét, de szép párhuzamot lehet vonni közte, és a válogatottunk között. 
          Ő szabadkártyával utazott az olimpiára, mi "vigaszágon", a  Nemzetek Ligájából jutottunk ki az EB-re. 
          Ő már a 100 méteres gyorsúszás előfutamában kiesett, mi a csoportkörök után búcsúztunk.
          Most rá is mondjuk azt, hogy nem végezte rendesen a munkáját, mert utolsó lett a számában? 
          Ott volt az olimpián! Oda ki is kell jutni, úgy, ahogy az EB-re is! Hiába a szabadkártya, meg a "vigaszág", ott volt ő is, és mi is! 
          A sportban az " az EB szerepléssel csak a munkáját végzi" kijelentés teljesen mást jelent, mint egy olyan ember szótárában, aki nem sportol, ugyanis egy ilyen tornán ott lenni kiváltság, és nem magától érthetődő dolog. És MINDENKI, aki sportágtól függetlenül kijutott egy ilyen eseményre, megérdemli, hogy elismerjék a teljesítményét, még akkor is, ha nem tudott versenybe szállni a "nagyokkal".
          Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy gratuláljak a Magyar Férfi Vízilabda Válogatottnak az Európa bajnoki győzelméhez, a Magyar Kajak – Kenu Válogatottnak a rekordmennyiségű éremhez az U23-as EB-n, Kovács Zsófiának, aki Dohában a Torna világkupán második helyezett lett gerendán, az úszóinknak a Hét Domb nemzetközi úszóversenyen elért eredményeikhez, és mindenkinek, aki versenyzésre adta a fejét, ugyanis nem az eredmény számít, hanem a részvétel!
          

Majdnem öt nap. Ennyi idő kellett hozzá, hogy egy kicsit lecsendesedjen bennem az EB-láz, és tisztább fejjel tudjak gondolkozni. 
          Ez alatt a pár nap alatt a közösségi oldalakat ellepték a magyar focisták teljesítményével foglalkozó posztok, és én is belefutottam egy ilyenbe.
          A poszt írója szerint nem volt szép a csapat teljesítménye, mert már a csoportkörök után búcsúzott, "nem ért el semmit", és mi ezt tapsoljuk. Szerinte csak a munkájukat végezték, semmi mást nem csináltak. 
          Nos, a halálcsoportban vezettünk a világbajnok franciák ellen, a "focizseni"-nek elkeresztelt németek Münchenben kétszer is hátrányban voltak hozzánk képest, és ugyan a portugáloktól kikaptunk, a meccet az utolsó tíz percben vesztettük el, addig döntetlen volt az állás. 
          Az, hogy a szurkolói zónák megteltek emberekkel, és még a vereség után is úgy énekeltük a Himnuszt, mintha megnyertük volna a tornát? Könyörgöm, 2016 előtt utoljára 1986-ban voltunk kint kontinensviadalon, természetes, hogy az emberek örülnek, ez pedig a játékosoknak is motiváció.
          Halkan megjegyzem, hogy a Haaland – Sørloth – Ødegaard triót felvonultató norvégok nem jutottak ki, pedig ez a három név azért a focis körökben mindenkinek mond valamit, nemde?
          
          

Vezetüüüünk!!!!
          HAJRÁ MAGYAROK!!!!❤

Köszönöm a követést❤