Vulkán 8.
Nem tudtam abbahagyjam-e vagy kell e ez még nekem...
Kusza az élet, de félek elveszek nélküle ha megteszem.
Csapdákat élek és látok mindenfele, sikito felhők vesznek körbe.
Álmaim egyre gomolygó tenger, sötét sorsuk lesz sokunknak.
Képek hangok érzések. Nem múlnak.
Tévképzetek csupán? Szeretném homokba dugni a fejem.
Hogy minden csak megszűnjön hirtelen, de sokszor mégsem teszem.
Hajt a kíváncsi vágy, mi lesz még ebből, a pillanatokból, az érzésekből.
Talán majd egy olyan vég adatik, ahol felkészítenek, s nem kell félnem egyedül, mert nem egyedül leszek.