A belső vész elül, a mátrix összeomlik,
A régi, szűk világ a mélybe visszahullik.
Hirtelen csend szakad a lángoló vidékre,
A szomszéd megmozdul, s a tiszta fényre nézve
Ugrásra készen áll, feszül a sivatagban
A dallamos, vad tigris, mégis mozdulatlan.
A megmaradt sereg mind megszeppenve áll itt,
Boldogasszonyt, Ukkót híjja, ki megváltást szállít.
Érzem, a haragos mind megbocsát a lélekben,
Az irigy tiszta szívvel örül a más szerencsében.
A rátarti ember nem rázza már a rongyot,
A közönyös pedig eldobja a koncot,
Sietve segít most, ha bajt lát a másikon.
A magyarok Istene áll, mint sziklabástya,
S a sivatag vad tigrisét, őrül megállítja.
Minden, ami visszajár, most helyére kerül,
Becsületes alku köttetik legbelül.
Új kor veszi kezdetét minden égtáj felé,
Yotengrit lép elénk, a tengerek Ura,
Hogy békét hozzon végre a megfakult múltra.
A jó szomszédság szent törvénye győz a szívekben,
A Duna két partján, a tiszta kék egekben
Megszületik a szeretet áldott, fehér köre,
S kerevetet építenek minden égtáj fele.
