Két dologra jöttem rá a fejezet írása közben. Az egyik, hogy bár Mammon alapból sem az a szószátyár fajta, de ha ideges, ÉS többen vannak körülötte, ráadásul azok nem az ő emberei, akkor hajlamos órákon át síri csöndben létezni, miközben a saját gondolatai miatt lábon kihord három szívinfarktust.
A másik pedig, hogy Henry szeret beszélni. Sokat, sok mindenről, sokáig.
Szóval hagytam neki egy kis teret, csak most nem Everrel, hanem Mammonnal maradhatott egy kis időre kettesben ^-^
A 42. fejezet Próba címmel már olvasható. Jó szórakozást ^-^
