Március 15.-e van. 173 éve annak, hogy ezen a napon Pesten forradalom tört ki. Egy forradalom, amely mindent megváltoztatt, aminek a segítségével kis országunk elindult a polgárosodás útján. A márciusi ifjak megváltást, reményt hoztak hazánk szívébe. Ebben a korban oly nagy emberek éltek, mint Petőfi, Jókai, Kossuth, Széchenyi és még sorolhatnánk. Neveik a mai napig becsesek, minden településen utcát neveztek el róluk, a legtöbb szobrot állították emlékezetükre. Ők azok, akikről a legtöbb könyvet írták. Mégis, ha megkérdezik a mai embert, kik voltak ők, csak egy-egy foglalkozás, cselekedet, esemény hangzik el. Forradalmár, kimagasló költő, szabadságharcos, kiváló politikus. Ha megkérdezném mit áldoztak fel ezek az emberek a hazáért, hogy válaszolnátok?
Én így:
,,Szabadság, Szerelem
E kettő kell nekem.
Szerelmemért feláldozom
Az életet,
Szabadságért feláldozom
Szerelmemet."
- Petőfi Sándor -
(1847. január 1.)
A forradalmárok nem a maguk javát nézték, nem magukért harcoltak, hanem a későbbi generációjét. Azért, hogy nekik jobb életük lehessen, hogy töbn lehetőségük legyen szárnyaik bontogatására.
"Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket."
(1848. március 13.)
Tegyünk hát így, és viseljük ezen a napon büszkén a kokárdát, lengessük meg a magyar zászlót. Mert nem volt hiábavaló a forradalom! Nem volt hiábavaló az a rengeteg áldozat és fáradtságos munka! Megmutattuk a világnak, hogy mire képesek a magyarok, ha hazájukról van szó. Legyünk büszkék arra, amit az őseink véghez vittek!
Szabadság, Egyenlőség, Testvériség
