12 évvel ezelőtt, 9 éves koromban odaálltam a könyvtáros néni elé, a Gyűrűk Ura 2. részével, hogy szeretném kikölcsönözni. Megjegyzem, akkor látott engem életében először. Furcsán nézett rám, és megkérdezte biztosan azt akarom e olvasni, mert elég nehéz olvasmány, ráadásul a második résszel akarom kezdeni? Nem sokkal később rájött, hogy kár volt aggódnia.
 Akkor szippantott be a könyvek világa, és azóta sem enged. Történeteket kreálni még korábban kezdtem, de leírni őket csak 15 évesen próbáltam meg először. Több-kevesebb sikerrel. A legépelt oldalak terjedelmét tekintve egyenlőre inkább kevesebb.