Well, rájöttem, hogy két nem publikált fejezet is van a Farkasbőrbe bújt bárányban, úgyhogy most az egyiket ki is tettem, Búcsú a múlttól címen :D
Eddig abban a hitben voltam, hogy csak másfél, plusz kb egy negyed fejezet van, ami nincs kint, így ma arra jutottam, hogy lehet kirakom azt, ami kész, de kellemes meglepetésként ért, hogy van plusz egy fejezet :D
(amikor le lett szedve a sztori a wp által, a 24. fejezetnek unfortunately nem mentettem le az utolsó részét, így az még újraírásra vár, thx wattpad)
Szóval ja, szerintem fogok most írogatni ebbe a könyvbe is, mivel igencsak megjött hozzá a kedvem, especially egy kifejezett rész megírásához (Egy olyan fejezet, ami nagyon sok kevert érzelmet és feszültséget hordoz, és sok ideje gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán beletegyem-e, de arra jutottam, hogy egyrészt érzelmileg fontos lenne a történetben, másrészt pedig egy kicsit kihívás elé akarom állítani magam, hogy megfelelően átadjam a helyzet súlyát :D)
Itt egy kis részlet a mostani fejezetből:
Égni kezdtek a szemei, és már elhomályosodott a látása a könnyeitől, így inkább maga elé szegezte a tekintetét az útra, és csak szorosan Adrához simulva követte a lépteit, míg egyszer befordultak valahol a sírok között, és kerülgetve azokat álltak meg, valamivel egy kisebb fa mellett.
Egy fényes, fehér márványból készült sír előtt álltak, ami makulátlanul rendben volt tartva, a sírkő mindkét oldalán friss virágok voltak a vázákban, középen pedig egy koszorú, és különböző mécsesek jelezték, hogy a szerettei nagyon sokat gondolnak rá.
A névtáblán Aru Akio, felette egy apró kép a fiúról, legalul az állt, hogy emeltették szerető szülei, testvérei és barátai.
Amitől azonban apró galacsinná szorult össze Sekina szíve az az apró üzenet volt... Mindössze egyetlen szóból álló mondat, ami mindent elmondott, és minden érzelmet átadott.
"Hiányzol."
Ahogy elolvasta a szót, azonnal Adrára kapta a tekintetét.
https://www.wattpad.com/story/379687692
