Elizabeth-Davila
Szia! Köszi a követést! ❤️✨
Fekete_lyuk
Cs3ng3
Szia! Köszönöm szépen a csillagokat és a listázást az Elveszett búvár naplójához! ♡♡
Fekete_lyuk
Isteni fény volt. Benne ragyogtál te, te meg én. Megmentelek. Ez a szerelem. Szürke felhők takarták el a nap világosságát, a lobogó tüzet. Minket mégis fény borított. Valami különleges fény lehetett, nagyon tetszett, de a legszebbé a te jelenléted tette.
Könnyeztél.
Soha nem láthattam a szemeidben felbukkanni a fájdalmat.
Most pedig, először látom és az okozója én vagyok.
Csak magamhoz szorítottalak.
Biztonságot akartam nyújtani neked, lehúztalak és a fejed a szívemhez nyomtam.
Utoljára hallod dobogni, de még itt vagyok.
Kezeimbe vettem az arcod, letöröltem az engedetlen cseppeket, melyek arcodon csillogtak. Te átfontad kezeiddel a derekam.
A fény. A fény a hibás, nézd meg, elvisz, elragad tőled. Próbáltalak megnevettetni, mosolyt csalni az arcodra.
Tudatni veled, hogy itt vagyok és örökre itt leszek veled, akárhová vigyen a szél.
A szívedben.
Megtörve néztél rám, beletúrtam a hajadba, csókot nyomtam ajkadra.
Lebegni kezdtem.
Magába akart zárni az égbolt és nekem mennem kellett. De te oly' erősen szorítottál. Dobogott a szívem, az utolsókat.
Elmosolyodtál. Láttad, hogy repülök és tudtad, hogy ez volt minden álmom.
A nyakadba borultam, belélegeztem az illatod, hallgattam a szíved.
Kiáltozott az enyém után.
A testemet tartottad a karjaidban, a lelkem teljesítette a második legnagyobb vágyam és elrepült.
Az utolsó dobbanásom a tiéddel, a mosolyod, a kedvencem, az utolsó megmaradt képkocka.
Örökre veled leszek.
Fentről néztem le rád, majd az utolsó csókom dobva feléd elrugaszkodtam és élveztem életem utolsó "Földön töltött perceit." A felhők között repkedtem, mindenhol a te alakod villant fel. Boldog voltam.
Mert veled tölthettem le az életem.
Fekete_lyuk
Egy golyó.
A hátadban.
Felsikítottam.
Azt hiszem a Föld is beleremegett. Gyilkosaid ijedten kapkodták a fejük a hangom után.
Megjelentél mellettem, megfogtad a kezem. A könnyek maradványai még látszottak az arcodon. És te, akkor, a levegőben felkértél egy táncra. Magyarázatként csak azt mondtad, hogy mindig is szerettem a különc dolgokat.
Nevetve forogtunk az éjbe forduló égen, a lila felhők közt, magunk mögött hagyva a szürke rémet. A nap sugarai fénybe borított mindkettőnket, megvilágította a mosolyunk, a lelkünk, a szerelmünk.
Tévedtem.
A szívünk még most is együtt dobog.
~ Valamikor 2019. decemberében.
papirdaru
Mindig is csodáltam az optimizmusodat, nagyon sok erőt adsz néha♥️ szóval köszönöm. (el nem tudtam hinni, hogy itt még nincs semmi, szóval ezt le kellett írnom. megérdemled.)
papirdaru
@Fekete_lyuk igen, tudom, hogy tudod, és semmi gond:)) egyébként igen, arra emlékszem, és arra is, hogy akkor kerestelek meg instán ♥️