Sziasztok! Nem hiszem, hogy sokan olvasnátok a történeteimet, de ezt a posztot azoknak írom, akik sokszor írnak rám, hogy mikor "térek vissza" a wattpadre és folytatom az írást. Szóval, amikor még anno két-három éve rátaláltam erre az "írólelkek társaságára"-ahogy én nevezem-, akkor nagyon izgatott voltam. Elkezdtem kisebb-nagyobb sikerrel történeteket írni, amiket ha visszaolvasok, csak csodálkozom, hogy mennyi helyesírási hibám van, mennyire nem tetszenek a történeteim, de akkor ez jelentett számomra mindent. Minden héten jöttek a részek, minden nap feljöttem ide megnézni mi történik. De mostanság kényszerítenem kell magamat, hogy beírjam a Google-be azt, hogy "wattpad" és erőltetetté vált az írás is. Ez nem azt jelenti, hogy nem szoktam írni, csak az van, hogy inkább wordba írogatok magamnak és keresem azt a művajt, sztorit, amit igazán megtudok alkotni. Itt is igyekeztem valami jót kihozni, de visszaolvasva a történeteimet, egyszerűen nem tetszenek. Ennek okáért elhatároztam, hogy inkább nem hitegetek senkit azzal, hogy nemsokára befejezem ezt és ezt a sztorimat, meg ilyenek. Nem tervezek bármilyen aktivitást a wattpaden folytatni. Néha még fel fogok jönni, de csak azért, hogy válaszoljak az üzenetekre (márha vannak) és az értesítésekre. Rájöttem, hogy ha tényleg szeretnék az írással foglalkozni, akkor fejlesztenem kell magamat és rá kell jönnöm, hogy mi az, amit meg tudok írni. Majdnem az összes itteni írásom megvan wordben is, és talán egyszer a befejezetleneket is befejezem. Ha itt nem válaszolok egy hét után az üzenetekre, nyugodtan rám lehet írni facebookon is. Én csak örvendeni fogok neki :)) De addig csak annyit mondanék, "Jó reggelt! És ha ma nem találkozunk: jó napot, jó estét és jó éjt!" (Truman Burbank)