GentleRain81

Halihó!
          	
          	Nos, két hét telt el és megérkezett a folytatás. Kiderül, vajon Yuya és Hiroto rátalálnak-e Hokutóra és ennek milyen következményei lesznek. Hokuto pedig szokás szerint... De nem írom le, olvassátok el!
          	
          	https://www.wattpad.com/1632771002-save-me-ments-meg-tizenhatodik-fejezet
          	
          	https://www.wattpad.com/story/403555849

GentleRain81

Halihó!
          
          Készül a „Save Me! – Ments meg!” 15. fejezete. Mint mindig, most is hoztam részletet belőle.
          
          "– Á, itt a kis hazug csaló öcsém, aki most úgy tesz, mintha tanulni menne – mondta Hokuto, a hangja pedig csöpögött a rosszindulattól és a maró gúnytól. – Aztán meg ne erőltesd magad, amikor ráerőszakolod magad Senda-kunra, rendben? Nem venné jól ki magát, ha megutálna minket, ha érted, mire gondolok. Az apja mégiscsak Japán egyik legismertebb üzletembere.
          – Hol van anya? – kérdezte Yuya, miközben igyekezett figyelmen hagyni a bátyja gonosz és aljas megjegyzéseit. Az apjuk már elment, legalábbis abból ítélve, hogy nem volt a nappaliban.
          – A hálószobájukat takarítja, miért? Azt gondolod, majd megvéd? – Hokuto szemei gonoszul villantak, ahogy a fiú szája lassú mosolyra húzódott. Yuya akaratlanul is nyelt egyet."
          
          Az eddigi fejezeteket itt lehet olvasni:
          
          https://www.wattpad.com/story/403555849-save-me-ments-meg

GentleRain81

Sziasztok!
          
          Készülődik a következő fejezet és hoztam belőle egy kis részletet. Valamint úgy döntöttem, hogy a fejezetek szombat helyett vasárnaponként kerülnének fel. Hétvégén több időm van írni. 
          
          "– Hogy hívják? – kérdezte Hiroto, hangja nyugodt volt, pedig belül égett a visszafojtott haragtól és feszültségtől.
          – Nem voltam senkivel! – jelentette ki Kazuyuki. – Még akkor sem, ha nehéz elhinni. Nem nővel voltam!
          – Akkor férfival? – Hiroto felvonta a szemöldökét és oldalra nézett. Mellette Rina megremegett. – Ezek szerint már mindkét csapatban játszol?
          – Nem. Voltam. Senkivel! – mondta tagoltan az idősebb férfi. – Sem nővel, sem férfival! Hiroto, talán a füleden ülsz?
          – Nem, de elég nehéz elhinni, hogy az elmúlt néhány napban nem szedtél össze valami kis olcsó lotyót. Úgy eltűntél, mint szürke szamár a ködben és a titkárnőd sem tudta, hol vagy. Azt mondta, még az aznapi megbeszéléseket is lemondtad. Mégis, mire gondoltunk volna azon kívül, hogy félrekefélsz?"
          
          Az eddigi fejezeteket itt tudjátok elolvasni:
          
          https://www.wattpad.com/story/403555849-save-me-ments-meg

GentleRain81

Halihó!
          
          Nekiláttam a folytatásnak és hoztam is részletet.
          
          "Éppen akkor tette le a félig kihűlt teát az asztalra, amikor Hizaki belépett a szobába. Látszott, hogy megfürdött, a haja még kicsit nedves volt, amelyből apró vízcseppek cseppentek csupasz, izmos mellkasára. Pusztán egy fekete színű, márkás melegítőnadrágot viselt. Kaoru szótlanul nézte, ahogy a fiú a szekrényben kutakodik, majd magára kap egy sötétzöld pólót. Nem tudta, mit kéne tennie, mit kéne éreznie. Hizaki törődött vele, elvitte Eirihez, majd idehozta, mert Kaoru nem akart hazamenni. Hagyta, hogy megfürödjön, ruhát adott neki és teát. Aztán magára hagyta, hogy megnyugodhasson. Kaoru hálás volt érte, mégha nem is tudta az érzéseit szavakba önteni. A szavak most túl súlyosak lettek volna számára.
          – Jobban vagy? – kérdezte Hizaki és Kaoru kihallotta a hangjából az óvatos puhatolózást. Tétován bólintott. – Akarsz beszélni róla? Arról, ami… Kiotóban történt.
          Kaoru beharapta az alsó ajkát. Tudta, hogy Hizaki kíváncsi, ő nem sokat tudott a közte és Eiri között fennálló, eléggé bonyolult kapcsolatról. Tudta, hogy a fiú kiérdemelte, hogy válaszoljon neki, főleg azok után, hogy sosem faggatta, de mégis mindig mellette állt. Legalábbis az utóbbi időben és főleg ma.
          – Hosszú… történet és… bonyolult – mondta nagyon halkan Kaoru, szinte csak lehelve a szavakat.
          – Nem kell elmondanod – rázta a fejét a vörös. – Nem akarlak arra kényszeríteni, hogy feltépd a sebeidet, amik még be sem hegedtek. Nem akarok vájkálni a múltadban, mert nincs hozzá jogom. De ha gondolod, meghallgatlak.”
          
          Az eddigi fejezeteket itt tudjátok elolvasni:
          
          https://www.wattpad.com/story/283804729-hana-yori-gravitation

GentleRain81

Sziasztok!
          
          Készül a friss fejezet, de hoztam egy kis részletet belőle:
          
          "– Nagyon feszültnek tűnsz, Miyazawa-kun – mondta az osztályelnök. – Minden rendben van?
          – Ühüm – bólintott Yuya, de tudta, hogy a másik nem vette be a dolgot. Yuya tényleg feszültnek érezte magát, de az igazi okát nem akarta megosztani Ibara-kunnal. – Én csak… nem akartam gondot okozni, Ibara-kun. Nem kell… úgy értem… nem szükséges ez az egész, de… nem…
          – Nem tudod, hogy mondd ezt meg Himura-sannak anélkül, hogy megbántanád. Megértem, hidd el – bólintott a másik. – Gondolom aggódsz, mit szólnának a szüleid, ha belekeverednél valamibe, főleg ma. Ne aggódj, beszélek Himura-sannal és elmagyarázom neki a dolgot.
          – Nem, igazán… nem szükséges! Én…
          De Yuya nem tudta végigmondani, Ibara-kun már fel is állt és elindult a többiek felé."
          
          Az eddigi fejezeteket itt tudjátok elolvasni:
          
          https://www.wattpad.com/story/403555849-save-me-ments-meg