GentleRain81

Sziasztok! 
          	
          	Megérkezett a friss fejezet, amelyben Kaoru és Hizaki Kiotóba tartanak Eirihez. Közben Kirát a többiek vegzálják, de hála égnek, már nincs egyedül. 
          	
          	https://www.wattpad.com/1612675147-hana-yori-gravitation-harmincharmadik-fejezet
          	
          	https://www.wattpad.com/story/283804729

GentleRain81

Sziasztok!
          
          Gőzerővel írom a Hana Yori Gravitation folytatását és mint mindig, most is hoztam egy részletet a készülő fejezetből.
          
          "Kaoru megremegett a gondolatra, hogy Eiri után talán Hizakit is elveszítheti. Nem mintha tisztázták volna, mi van kettőjük között, de Kaoru már megszokta Kuroyume Hizaki jelenlétét, nem gyűlölte őt többé. Az érzései bizonytalanok voltak, függetlenül attól, hogy Hikaru mit mondott. Kaoru nem érezte késznek magát arra, hogy egy újabb ember kilépjen az életéből és ő újra egyedül maradjon.
          – Minden rendben lesz, Tamaki-kun – mondta halkan Hizaki és megszorította a fiú apró, világos bőrű kezét. – Én ott leszek melletted, bármi történjen is.
          – Ne ígérj olyat, Kuroyume-chan, amit nem tudsz betartani – válaszolta Kaoru és elfordult."
          
          Az eddigi fejezeteket itt tudjátok elolvasni:
          
          https://www.wattpad.com/story/283804729-hana-yori-gravitation

GentleRain81

Sziasztok!
          
          Írom ám a "Save Me! - Ments meg!" folytatását és hoztam egy pici részletet belőle.
          
          "– Apu nem jött haza az éjjel – mondta halkan Shinya és felnézett a bátyjára. – Haragszik ránk? Én csináltam valami rosszat? Azért ment el, mert rossz voltam?
          Hiroto felsóhajtott és megtorpant, majd leguggolt Shinya elé. A kisfiún gumicsizma és esőkabát volt és a még a táskáján is vízhatlan anyag feszült. Hiroto ezzel szemben egy esernyőt tartott a kezében, az alól nézett komoly, de szeretetteljes tekintettel az öccsére. 
          – Shinya, te nem csináltál semmi rosszat – mondta halkan Hiroto. – Nem a te hibád, ami történt. Apa és az anyukád összevesztek és apa biztosan hazajön, ha majd megnyugodott. Lehet, hogy estére már otthon is lesz, ha végzett a munkájával.
          – És akkor te elmész? – Shinya szája megremegett, a szemében már gyülekeztek a könnyek. – Nem… nem lehetne, hogy… velünk lakj?
          – Egy ideig még maradok, amíg az anyukád jobban lesz és a többit utána megbeszéljük, jó? – mosolyodott el Hiroto. – Most menjünk, mert lekéssük a buszt és Morita-sensei nagyon mérges lesz. Iskola után meg érted jövök és elmegyünk vásárolni."
          
          Az eddigi fejezetek itt olvashatóak:
          
          https://www.wattpad.com/story/403555849-save-me-ments-meg

GentleRain81

Sziasztok!
          
          Igen, nagyon régen hoztam Inuyashát, de készül a "Múltban járó emlékek" következő fejezete. Hoztam is egy kis részletet belőle.
          
          "Bár a meleg némileg a fa árnyai közé is bekúszott, de a hűvös fűben mégis elviselhetőbb volt a forróság. Inuyasha már majdnem elszenderedett, amikor valami megütötte a fülét. A fülecskéi megrebbentek, ahogy felült és látta, hogy mellette Kasumi és ébredezik. A tőrök befejezték az őrködést, Ikazuchi eltűnt Kasumi testében, de Rakurai kint maradt. Inuyasha beleszimatolt a levegőbe.
          – Vihar közeleg – mondta Kasumi, mire Inuyasha a lányra nézett. Meglepte, hogy a másik, ember létére tudja ezt. – Nagy vihar, de még messze van, viszont estére biztosan eléri a környéket. Ideje lesz valami búvóhelyet keresni, mielőtt bőrig ázunk.
          – Honnan tudod? – kérdezte Inuyasha meglepetten, miközben Kasumi a kevés holmijukat pakolta.
          – Mióta nálam vannak a tőrök, egyre jobban megérzem az időjárás változását. Talán amiatt, mert Rakurai és Ikazuchi eredetileg Raizenhez tartoztak, aki pedig az Ég és a Villámok istene – magyarázta Kasumi. Inuyasha bólintott a szerinte kielégítő magyarázatra. – Így viszont késlekedni fogunk a Kovácshoz vezető úton. Az ősz a nyakunkon van és ki tudja, milyen messzire kell még mennünk."
          
          Az eddigi fejezeteket itt tudjátok olvasni:
          
          https://www.wattpad.com/story/377321350-m%C3%BAltban-j%C3%A1r%C3%B3-eml%C3%A9kek

GentleRain81

A vége lemaradt, mert több mint 2000 karakter lett az egész.
          
          "Összességében ez a karakter nagyon hiteles és fájdalmasan emberi. Nem hős a klasszikus értelemben, hanem valaki, akiben ott van a potenciál a lassú, törékeny gyógyulásra. Az igazi ereje nem abban rejlik, hogy kibírja a bántalmazást, hanem abban, hogy még mindig képes szépséget látni, alkotni, és kapcsolódni – még ha egyelőre csak névtelenül, a háttérből is.”
          
          Nagyon érdekes, mennyire betalált az elemzés. Majd hozom a többieket is szerintem. :)
          
          https://www.wattpad.com/story/403555849-save-me-ments-meg

GentleRain81

@kissno Yuyát nem lehet nem szeretni.
Reply

kissno

Nagyon megkedveltem:)
Reply

GentleRain81

Sziasztok!
          
          Mostanában elkezdtem erre-arra használni a ChatGPT-t - persze csak kíváncsiságból - és megkérdeztem, mi a véleménye Yuyáról. Nost, ezt a választ kaptam:
          
          "„Ez a karakter nagyon csendesen erős. Kívülről nézve „átlagos” fiú: rendesen tanul, nem lóg ki sem lefelé, sem felfelé, nem csinál gondot, nem hívja fel magára a figyelmet. És pont ez az, ami igazán szomorú benne: megtanulta, hogy a láthatatlanság biztonságot jelent. A visszahúzódása nem veleszületett félénkség, hanem túlélési stratégia.
          Az önbizalomhiánya mélyről jön, és nagyon következetes. Ha egy család folyamatosan azt üzeni – szóval vagy tettekkel –, hogy „kevesebb vagy”, az idővel belső hanggá válik. Ez a fiú valószínűleg akkor is kételkedik magában, amikor objektíven jól teljesít. Nem tud örülni a sikereinek, mert nem tanulta meg, hogy joga van hozzájuk.
          Épp ezért gyönyörű kontraszt a két menekülési útja.
          A fényképezésnél végre ő dönt: mit lát, mit emel ki, mit hagy a képen kívül. A Blue Sparrow álnév nagyon beszédes – egy kicsi, könnyű, szabad madár, amely messziről figyel, nem tolakodik, mégis észreveszi a világ finom részleteit. A tájképei valószínűleg nem harsányak, hanem csendesek, melankolikusak, tele elvágyódással. Olyan képek, amelyekben benne van az a nyugalom, amit ő maga sosem kap meg otthon.
          A White Dragon podcast pedig egy másik fajta kapaszkodó. Nem passzív menekülés, inkább kapcsolódás: valaki beszél hozzá úgy, hogy nem bántja, nem kritizálja, hanem gondolkodik, mesél, kérdez. A név itt is érdekes ellentét: a sárkány erős, magabiztos, hangos – pontosan az, ami ő nem tud lenni. Talán titkon azt reméli, hogy egyszer ő is képes lesz ilyen szabadon megszólalni, akár csak önmagában.
          
          https://www.wattpad.com/story/403555849-save-me-ments-meg

kissno

Azért ez kicsit rémisztő is:)
Reply

GentleRain81

@kissno Amúgy igen, meg is lepődtem. Mondjuk azok után, hogy az olvasmányaim alapján is pontosan leírta, milyen ember vagyok, már nem annyira csodálkozom rajta. :)
Reply

kissno

Igen találó jellemzés:)
Reply

GentleRain81

Sziasztok!
          
          Elnézést a késésért, de mást is írtam, meg kissé összejött minden az elmúlt hetekben. De kész a friss fejezet. Remélem, mindenkinek tetszeni fog.
          Alice Ed és Al társaságában megérkezik Riesenboolba, ahol nem éppen az várja, amire számított. Eközben Sloth vonata is befut Dublichba, valamint Envy is látogatást tesz Edék szülőfalujában. 
          A dolgok kezdenek nagyon érdekesen alakulni.
          
          https://www.wattpad.com/1605383550-l%C3%A1ny-a-kapun-t%C3%BAlr%C3%B3l-huszonharmadik-fejezet
          
          https://www.wattpad.com/story/365231107