GentleRain81

Halihó!
          	
          	Készülget a "Lány a Kapun túlról" c. FMA-sztorim következő fejezete. És mint mindig, ezúttal is kedveskedek egy kis előzetessel:
          	
          	"– Meg sem kell kérdeznem, hogy találtál meg, igaz? – Envy hangja halk és gyenge volt, ami nem illett ehhez az amúgy félelmetes, harcias teremtményhez. Alice a fejét rázta. – Túlságosan is barátságos vagy velem, Utazócska. Mi lesz, ha Minimanó rájön, hogy velem barátkozol?
          	– Ha nem bukkansz fel előtte a valódi formádban, akkor egy ideig még titokban tudom tartani – válaszolta Alice. – Egyébként is kérdeznem kell tőled valamit. Bár nagy esély van rá, hogy nem fogsz nekem válaszolni.
          	– Akkor mégis miért akarod megkérdezni? – Envy egy lapos oldalpillantást vetett a mellette ülő, fekete hajú lányra, aki csak vállat vont.
          	– Mert a látomásaim valamit mondani akarnak nekem Cardeniáról – válaszolta halkan Alice, mire Envy megremegett. – Nem tudom, mi közöm van ahhoz a másik, Alice nevű kislányhoz, de úgy érzem, Frederick emiatt akart megölni. Szereztem engedélyt a barátaidtól, hogy meglátogathassam és talán szóra tudom bírni. Mondjuk Edék erősen ellenzik a dolgot, de muszáj tudnom. Ha nem mondod el, hogy mi történt tíz évvel korábban a del Immaculada családdal, akkor muszáj nekem kiderítenem.
          	Envy összeszorította a száját. Alice túl sokat tudott, máris többet, mint amennyit kellett volna. Ennek ellenére is tudta, hogy nem válaszolhat neki, meg volt kötve a keze. Ő kötötte meg, Ő nem engedi, hogy elmondjon bármit is a lánynak. Nem, nem is az, hogy nem mondhatott, hanem…
          	– Még ha akarnék sem mondhatnék semmit – mondta végül Envy és Alice-re nézett. A lány komolyan bólintott. – Képtelen vagyok rá. Képtelen vagyok bármit is mondani arról, amit tudni akarsz. És nem tanácsolom, hogy meglátogasd azt az alakot! Ebben egyetértek a kis Zsebcirkálóval, túlságosan veszélyes."
          	
          	Az eddigi fejezeteket itt találjátok meg:
          	
          	https://www.wattpad.com/story/365231107-l%C3%A1ny-a-kapun-t%C3%BAlr%C3%B3l

GentleRain81

Halihó!
          
          Készülget a "Lány a Kapun túlról" c. FMA-sztorim következő fejezete. És mint mindig, ezúttal is kedveskedek egy kis előzetessel:
          
          "– Meg sem kell kérdeznem, hogy találtál meg, igaz? – Envy hangja halk és gyenge volt, ami nem illett ehhez az amúgy félelmetes, harcias teremtményhez. Alice a fejét rázta. – Túlságosan is barátságos vagy velem, Utazócska. Mi lesz, ha Minimanó rájön, hogy velem barátkozol?
          – Ha nem bukkansz fel előtte a valódi formádban, akkor egy ideig még titokban tudom tartani – válaszolta Alice. – Egyébként is kérdeznem kell tőled valamit. Bár nagy esély van rá, hogy nem fogsz nekem válaszolni.
          – Akkor mégis miért akarod megkérdezni? – Envy egy lapos oldalpillantást vetett a mellette ülő, fekete hajú lányra, aki csak vállat vont.
          – Mert a látomásaim valamit mondani akarnak nekem Cardeniáról – válaszolta halkan Alice, mire Envy megremegett. – Nem tudom, mi közöm van ahhoz a másik, Alice nevű kislányhoz, de úgy érzem, Frederick emiatt akart megölni. Szereztem engedélyt a barátaidtól, hogy meglátogathassam és talán szóra tudom bírni. Mondjuk Edék erősen ellenzik a dolgot, de muszáj tudnom. Ha nem mondod el, hogy mi történt tíz évvel korábban a del Immaculada családdal, akkor muszáj nekem kiderítenem.
          Envy összeszorította a száját. Alice túl sokat tudott, máris többet, mint amennyit kellett volna. Ennek ellenére is tudta, hogy nem válaszolhat neki, meg volt kötve a keze. Ő kötötte meg, Ő nem engedi, hogy elmondjon bármit is a lánynak. Nem, nem is az, hogy nem mondhatott, hanem…
          – Még ha akarnék sem mondhatnék semmit – mondta végül Envy és Alice-re nézett. A lány komolyan bólintott. – Képtelen vagyok rá. Képtelen vagyok bármit is mondani arról, amit tudni akarsz. És nem tanácsolom, hogy meglátogasd azt az alakot! Ebben egyetértek a kis Zsebcirkálóval, túlságosan veszélyes."
          
          Az eddigi fejezeteket itt találjátok meg:
          
          https://www.wattpad.com/story/365231107-l%C3%A1ny-a-kapun-t%C3%BAlr%C3%B3l

GentleRain81

Halihó!
          
          Régen volt már friss, de végre készül a Hana Yori Gravitation következő fejezete. Hoztam is egy kis részletet:
          
          "Mikor beléptek a házba, Liu asszony a szobája felé vezette Kaorut, ami a földszinten volt, hogy a fiúnak ne kelljen lépcsőznie. Ráadásul semmitől nem volt messze, sem a konyhától, sem az étkezőtől, vagy a nappalitól és saját fürdője is volt. Kaoru talán ezt értékelte a legjobban, nem mintha gondja lett volna a közös fürdővel. De a saját mégiscsak jobb volt. Alig léptek be az előtérbe, hosszú, fehér bundás állat szaladt prüttyügve Kaoru felé. Konami nagyon örült a fiú visszatértének és ezt azzal fejezte ki, hogy előbb fel-alá ugrált, majd Kaoru bokájához dörzsölte a fejét és halkan „énekelt”. 
          – Konami, gyere ide és hagyd békén Kaorut! – hallott meg a fiú egy hangot és mikor odafordult, Kotót látta kilépni a nappaliból. Az idősebb, ezüstfehér hajú fiú szemmel láthatóan nagyon zavarban volt. – Ne haragudj, csak örül neked.
          – Tudom – bólintott komolyan Kaoru. – Nem haragszom rá.
          – Jó, hogy újra itthon vagy – mosolygott megkönnyebbülten Koto, mikor odalépett a fekete hajú fiúhoz és felkapta Konamit. A vadászgörény felháborodottan morgott, de nem próbált megszökni. – Liu asszony! – hajolt meg Yin Feng felé, aki biccentett."
          
          Az eddigi fejezeteket itt tudjátok elolvasni:
          
          https://www.wattpad.com/story/283804729-hana-yori-gravitation

GentleRain81

Halihó!
          
          Újévre is készülök egy Inuyasha novellával és hoztam is belőle egy kis részletet ízelítőnek. A teljes novella természetesen csak újév napján fog felkerülni az oldalra. :)
          
          "– Na, és ti, miért imádkoztok majd? – kérdezte Ayumi, mire Kagome és Inuyasha egymásra néztek. – Á, fogadok azért, hogy örökre egy pár maradjatok.
          – Ööö… – Kagome erősen gondolkodott valami válaszon és látta, hogy a mellette sétáló féldémon ideges. – Nem áruljuk el – vágta rá végül. – Ez a mi saját magánügyünk, igaz, Inuyasha?
          – Aha – bólogatott a másik, mert jobb nem jutott eszébe. Egyébként is, az ilyen dolgokban inkább egyetértett Kagoméval.
          Félrefordult, mert érezte, hogy kezd melege lenni. Őszintén, hirtelen elgondolkodott, miért is kéne imádkoznia. Egyáltalán, bármely isten meghallgat egy féldémont? Nem tudhatta, de úgy érezte, meg kéne próbálnia. Kagoméval akart maradni, ezt már tudta, még akkor is, ha mindketten más-más világhoz tartoztak. Hirtelen érezte, hogy egy apró, ismerős kéz megfogja az övét, ő pedig gyengéden megszorította az apró, törékeny ujjakat. Utoljára karácsonykor sétáltak kézen fogva, de akkor Inuyasha kezdeményezett. A féldémon szíve hirtelen elcsitult Kagome kezének érintésére, mert tudta, hogy minden rendben van. Hallotta maga mögött Yuka, Eri és Ayumi halk kuncogását és mikor fél szemmel hátrapillantott, látta, hogy a lányok rájuk mutogatnak és valamin sutyorognak egymás között. Inuyasha éles hallását nem lehetett becsapni és mikor meghallotta a „milyen szép pár”, meg „remélem, mindig boldogok lesznek” szavakat, érezte, hogy elpirul és valami melegség költözött a szívébe."
          
          A többi novellát itt tudjátok elolvasni: 
          
          https://www.wattpad.com/story/381117464-inuyasha-novell%C3%A1k

GentleRain81

Halihó!
          
          Íródik a Múltban járó emlékek folytatása és úgy gondoltam, hozok egy kis előzetest belőle:
          
          "– Acélkarmok! – Inuyasha hangos kiáltással esett neki a védtelen, vékonyabb törzsű fának, ami a képzeletében egy félelmetes és roppant erős démon alakját vette fel.
          Persze, a fa nem mozdult és a kis féldémon első csapásától nem is dőlt ki, bár a törzsén szép, hosszú és mély sebek keletkeztek Inuyasha hegyes karmaitól. A gyermek elégedett volt, de azért újra nekiveselkedett, hogy „megküzdjön a félelmetes ellenféllel”, ahogy ő mondta. Tudta persze, hogy az csak egy fa, de mióta Kasumi elmesélte neki Akazuki történetét, Inuyashát teljesen magával ragadta Gin, a bátor félkutyadémon karaktere. Ő is olyan erős akart lenni, mint Gin, hogy meg tudja védeni magát és bár sosem mondta ki még magának sem, de Kasumit is meg akarta védeni. Felugrott, cselezett, támadott és visszahúzódott, mintha igazi lenne a küzdelem közte és a „démon” között. Végül az ötödik csapással a fa végre megadta magát és hangos recsegés-ropogás közepette eldőlt.
          – Ezt neked, te mocskos démon! – húzta ki magát büszkén Inuyasha, miközben szemrevételezte a művét. – Többé nem fogsz engem csak úgy lenézni, az biztos!
          – Hát, ő már biztosan nem fog semmit sem csinálni – jegyezte meg komoly hangon Kasumi, aki éppen a maradék gyümölcsöket pakolta el. – Ha már megölted ődémonságát és megszabadítottál minket egy ilyen hatalmas veszélytől, talán odébb is állhatnánk, te bátor hős."
          
          Az eddigi fejezeteket itt találjátok:
          
          https://www.wattpad.com/story/377321350-m%C3%BAltban-j%C3%A1r%C3%B3-eml%C3%A9kek