GentleRain81

Halihó Mindenkinek!
          	
          	Nos, megérkezett az idei újévi novellám, remélem, tetszeni fog nektek. Ezzel a kis történettel szeretnék Minden Kedves Olvasómnak és Követőmnek Nagyon Boldog Új Évet Kívánni! ^^
          	
          	https://www.wattpad.com/1506996700-inuyasha-novell%C3%A1k-%C3%BAj%C3%A9v-napja
          	
          	https://www.wattpad.com/story/381117464

GentleRain81

Halihó!
          
          Újévre is készülök egy Inuyasha novellával és hoztam is belőle egy kis részletet ízelítőnek. A teljes novella természetesen csak újév napján fog felkerülni az oldalra. :)
          
          "– Na, és ti, miért imádkoztok majd? – kérdezte Ayumi, mire Kagome és Inuyasha egymásra néztek. – Á, fogadok azért, hogy örökre egy pár maradjatok.
          – Ööö… – Kagome erősen gondolkodott valami válaszon és látta, hogy a mellette sétáló féldémon ideges. – Nem áruljuk el – vágta rá végül. – Ez a mi saját magánügyünk, igaz, Inuyasha?
          – Aha – bólogatott a másik, mert jobb nem jutott eszébe. Egyébként is, az ilyen dolgokban inkább egyetértett Kagoméval.
          Félrefordult, mert érezte, hogy kezd melege lenni. Őszintén, hirtelen elgondolkodott, miért is kéne imádkoznia. Egyáltalán, bármely isten meghallgat egy féldémont? Nem tudhatta, de úgy érezte, meg kéne próbálnia. Kagoméval akart maradni, ezt már tudta, még akkor is, ha mindketten más-más világhoz tartoztak. Hirtelen érezte, hogy egy apró, ismerős kéz megfogja az övét, ő pedig gyengéden megszorította az apró, törékeny ujjakat. Utoljára karácsonykor sétáltak kézen fogva, de akkor Inuyasha kezdeményezett. A féldémon szíve hirtelen elcsitult Kagome kezének érintésére, mert tudta, hogy minden rendben van. Hallotta maga mögött Yuka, Eri és Ayumi halk kuncogását és mikor fél szemmel hátrapillantott, látta, hogy a lányok rájuk mutogatnak és valamin sutyorognak egymás között. Inuyasha éles hallását nem lehetett becsapni és mikor meghallotta a „milyen szép pár”, meg „remélem, mindig boldogok lesznek” szavakat, érezte, hogy elpirul és valami melegség költözött a szívébe."
          
          A többi novellát itt tudjátok elolvasni: 
          
          https://www.wattpad.com/story/381117464-inuyasha-novell%C3%A1k

GentleRain81

Halihó!
          
          Íródik a Múltban járó emlékek folytatása és úgy gondoltam, hozok egy kis előzetest belőle:
          
          "– Acélkarmok! – Inuyasha hangos kiáltással esett neki a védtelen, vékonyabb törzsű fának, ami a képzeletében egy félelmetes és roppant erős démon alakját vette fel.
          Persze, a fa nem mozdult és a kis féldémon első csapásától nem is dőlt ki, bár a törzsén szép, hosszú és mély sebek keletkeztek Inuyasha hegyes karmaitól. A gyermek elégedett volt, de azért újra nekiveselkedett, hogy „megküzdjön a félelmetes ellenféllel”, ahogy ő mondta. Tudta persze, hogy az csak egy fa, de mióta Kasumi elmesélte neki Akazuki történetét, Inuyashát teljesen magával ragadta Gin, a bátor félkutyadémon karaktere. Ő is olyan erős akart lenni, mint Gin, hogy meg tudja védeni magát és bár sosem mondta ki még magának sem, de Kasumit is meg akarta védeni. Felugrott, cselezett, támadott és visszahúzódott, mintha igazi lenne a küzdelem közte és a „démon” között. Végül az ötödik csapással a fa végre megadta magát és hangos recsegés-ropogás közepette eldőlt.
          – Ezt neked, te mocskos démon! – húzta ki magát büszkén Inuyasha, miközben szemrevételezte a művét. – Többé nem fogsz engem csak úgy lenézni, az biztos!
          – Hát, ő már biztosan nem fog semmit sem csinálni – jegyezte meg komoly hangon Kasumi, aki éppen a maradék gyümölcsöket pakolta el. – Ha már megölted ődémonságát és megszabadítottál minket egy ilyen hatalmas veszélytől, talán odébb is állhatnánk, te bátor hős."
          
          Az eddigi fejezeteket itt találjátok:
          
          https://www.wattpad.com/story/377321350-m%C3%BAltban-j%C3%A1r%C3%B3-eml%C3%A9kek

GentleRain81

Halihó!
          
          Mivel hamarosan itt a karácsony, így egy novellával készülök minden olvasómnak. Vajon milyen lehet Inuyasha számára a karácsony, amit sosem ismert? Egy kis részletet is hoztam. A novellát a tervek szerint dec. 24-én fogom feltölteni.
          
          "– Szóval egy nagy szakállú, piros ruhás, kövér ember bemászik a házakba és ajándékot hagy a fa alatt? – kérdezte hitetlenkedve Inuyasha és megmozgatta a füleit. – Ugyan már, ekkora ostobaságot! Hiszen itt kémény sincs – mutatott körbe a szobában. – Mégis, hogy tudna bejönni?
          – Én is ezt mondom Sotának évek óta – csóválta a fejét Kagome. – A Mikulás nem létezik, csak kitalált alak, mint a Fogtündér és a Húsvéti Nyuszi. Nagy vagy már ahhoz, hogy ilyen dajkamesékben higgy.
          – De igenis létezik! – vágta rá vehemensen Sota. – A Mikulás létezik, csak te már túl öreg vagy hozzá nővérkém, hogy higgy benne! Ezért nem is fog neked semmit sem hozni!
          – Elég, fejezzétek be a veszekedést! – szólt rájuk Higurashi asszony. – Igazság szerint senki sem tudja, hogy létezik-e a Mikulás, vagy sem. De azt mondják, karácsonykor néha csodák történnek.
          – Csodák? – kérdezte kíváncsian Inuyasha, miközben éppen egy piros gömböt akasztott a fa egyik szúrós ágára. Pont olyan színű volt a dísz, mint az öltözéke. Kezdett tetszeni neki ez a díszítősdi, bár tartott tőle, hogy megint valami bajt okoz, ami miatt Kagome megint mérges lesz és kiabálni fog vele."
          
          Az eddigi novelláimat itt tudjátok elolvasni:
          
          https://www.wattpad.com/story/381117464-inuyasha-novell%C3%A1k

GentleRain81

Halihó!
          
           Végre írom a Lány a Kapun túlról c. FMA-ficem folytatását. Úgy fél év után. XD
          
          „– Ha én ebbe bele is megyek, ehhez mindenképpen a Führer írásos engedélye kell – mondta végül az ezredes, mindannyiuk figyelmét saját magára irányítva. – Ön civil, Miss Morrison, így teljesen máshogy kell eljárnunk a maga esetében.
          – Helyes, akkor menjünk azonnal a Führerhez! – állt fel Alice, miközben próbálta titkolni, hogy fél. King Bradley, azaz a Führer egy homonculus volt és nem ő volt az egyetlen az épületben. A lány azóta érezte őket, hogy beléptek a Parancsnokságra. – Minél előbb megszerezzük az engedélyt, annál jobb.
          – Alice, ennek nem ez a módja – próbálta hárítani Al, de a lány olyan tekintetet vetett rá, hogy a fiatalabb fiú inkább elhallgatott.
          – Mi az? Nincs kedvem heteket, vagy hónapokat várni, mire megkapok egy darab papírt, ha egyáltalán megkapom – közölte a lány. – Addig bármi történhet és a doktornak lehetnek szövetségesei, akár a hadsereg berkein belül is. Nehogy azt mondja itt valaki, hogy ez lehetetlen.
          A többiek kénytelenek voltak igazat adni Alice-nek. A lehetőség Royban is felmerült, ezért akart óvatosan eljárni. De Alice nem volt ostoba, úgy érezte, kissé lebecsülte ezt a lányt, ahogy annak idején Edet és Alt is. Több kurázsi volt a lányban, mint amennyit eddig kinézett belőle.”
          
          Az eddigi fejezetek itt olvashatóak:
          
          https://www.wattpad.com/story/365231107-l%C3%A1ny-a-kapun-t%C3%BAlr%C3%B3l