És ha már visszaszokok a Wattpadra, mégegyszer megpróbálkozom a könyvírással. Az első (Éjféli Gyilkosok) könyvem tragikusan sz@r lett, de na, fiatal voltam, turelmetlen és tapasztalatlan. Úgyhogy újra írjunk könyvet! Juhééé...
Krhm, itt egy teaser. Jó éjt addig is!
"Születésnapi ajándékom egy nem túl kellemes látogatás volt a doktorhoz. Jónéhány vizsgálat és majdnem egy egész napos bentlét után egy savanyú képű asszisztens behívott a doktor úr irodájába, ahol régies bőrfotelekben kellett helyet foglalnunk apámmal. Anyám pár órája ment haza, mert attól, hogy itt vár, én nem leszek jobban, de legalább a csinálnivaló nem csinálja meg magát. Szóval itt az irodában csak mi hárman voltunk, a doki, apám, meg én, az asszisztens közben kiment a szobából. Az orvos megvárta, míg helyet foglalunk, fehér köpenye alatt egy feket ing volt, rajta a kórház nevével és logójával. Mindannyian leültünk a fotelekbe. Kényelmetlenek voltak, legalábbis számításaimhoz mérve. Tudtam, hogy pár perc és mocorogni kezdek, úgyhogy reméltem, hogy gyorsan elmondja a doki a lényeget. [...] Miután apám kiment, a doktor visszasétált az asztalhoz, és nekitámaszkodott. Láttam rajta, hogy bármit is fog mondani, nem lesz jó hír. Ennek ellenére agyamban nem kezdtek el cikázni a gondolatok, nyugodt akartam maradni. [...] A szemembe nézett, és belekezdett egy monológba, aminek a lényege a következő volt: idő előtt halok meg. [...] Szép kis szülinap, gondoltam. Legalább leckét nem kell írnom. Mégegyszer bólintottam, majd elindultam az ajtó felé. A szememben levő könycseppet gyorsan letöröltem és kiléptem a folyosóra."
