Néha annyira elgondolkodom ha lassan 3 éve nem vallok neki most nem lennék itt de vajon ez így helyes? Ő most igyekszik boldog lenni én elfelejtettem amit felé éreztem... Akkor mit várok még azóta barátok lettünk az sz október elmúlt... Elfújta a szél majd évekkel később döbbenek rá hogy mennyi hibát vétettem és már nem merjük emlegetni csak csendben hallgatunk róla. Kínos lenne emlegegetni... Hihetetlen változást hozott meg sem köszöntem... Elballagtunk mindkettem másba szerelmesen... Hiába nem látja, hiába vak ahhoz de szerintem ez a nyár neki sem lesz egyszerű ahogy nekem sem. A démonaimmal küzdök hogy nyíltan felvállaljam azt ami és aki vagyok...