Hali mindenki Nem hiszem, hogy bármelyikőtöknek lenne ehhez hasonló szorongása, mivel kevés követőm van így tényleg furcsa lenne ha lenne köztetek ilyen, de kíváncsi vagyok, nektek mi a véleményetek erről. Szóval ha olvástátok a biom/bionkat tudhatjátok hogy 14 éves vagyok. Kb 2 évvel ezelőtt azon kezdtem el szorongani hogy "mi értelme az életnek" minden nap szarul voltam, nem volt életkedvem. Nagyjából 1 hónap alatt vége lett, letudtam annyival hogy sokat telefonoztam és unatkoztam. Tavaly elkezdődött ugyan ez nyár végén, viszont most más gondolatok gyötörtek. "Mi van ha leszbikus vagyok?" félreértés ne essék egyáltalán nem vagyok homofób, támogatom őket, és szeretném ha ők is teljes életet élhetnének. Visszatérve, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vajon más identitásom van- e vagy stb. pedig ezt soha nem éreztem azelőtt. Nem tudtam kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat. Mikor suli lett abszolút elfelejtettem ezt is, arra gondoltam biztos azért jött elő mert a karantén miatt fél évig otthon voltam. Eszembe nem jutott, tudtam hogy én a fiúkhoz vonzódom, nem is érdekelt. Aztán idén márciusban újra bezárták az iskolákat és rá 2 hétre újra előjött. Most utánanéztem és rátaláltam valami HOCD-re. homosexual obsessive-compulsive disorder. Szinte mindenben magamra ismertem, de megvolt bennem az az erős szorongás, hogy csak tagadom, ellenkezni próbálok. Ez az érzés 4 hónapja van velem. Azóta csökkent a szorongás de néha felerősödik például ha egy barátnőmnél vagyok. Nem érzek a lányok iránt szerelmet de mégis olyan nehezek ezek a gondolatok... Lehet elősegítette a szociális szorongásom. Soha nem beszéltem fiúkkal max az unokatesómmal meg ilyenek. Felnőtteknél és az összes többi embernél kényelmetlenül érzem magam, nem merek megszólalni, félek mit gondolnak rólam. Ti voltatok már hasonló helyzetben? Én ezt már nem bírom idegileg...
