Sziasztok!
Tudjátok, hogy én ha tehetem akkor mindig pontot teszek a történet végére, ahogy azt is, hogyan is dolgozom... (Általában a történetek hívnak engem és nem a tudatomból származnak, hanem a tudatalattimból.)
A rutinnak hála tudok tudatosan is kigondolni és írni... de most sehogy sem vagyok jól. Sem tudat felett sem alatt...
Igazából a kislányom kezelésében előjöttek a rettegett mellékhatások. Ez nagyon felkavaró tud lenni. Csak áll az ember ad neki fájdalomcsillapítót és imádkozik hogy ne legyen több szövetleválás a szájában vagy az emésztőrendszerében... ő pedig sír, hogy mennyire fáj neki( 5 éves lesz a picikém)
Igyekszem és próbálkozom de nem vagyok valami fókuszált. A javítás csak idegesít, a saját fájfalmam meg úgy felőröl, hogy nem sok kedvem van írni ( Estelle megbecstelenítése jönne a Fénytörőben)
Néha azt hiszem megőrülök. Pedig úgy menekülnék valamelyik világomba... szóval most ne haragudjatok de várni kell a Pogány Istenre meg a Fénytörőre. Nem tudok koncentrálni rájuk. Hivatalosan is leírom, hogy leállítom mind a két projektet határozatlan időre.
Lehetséges kezdeni fogok egy újat valami könnyűt ami most úgy érzem hív engem, (Adam fiatalkora) de lehet még 1-2 hónapig nem lesz semmi a régieken kívül, nem tudom...
Köszönöm a megértést! ❤️
