Újabb részlet a holnap érkező LMBTQ regényemből:
„Tony egész idő alatt úgy játszott, mint egy őrült. Kifogyhatatlan energiával száguldozott, a gólok javát ő lőtte, és már ketten is lesérültek miatta. Amikor végül az ő csapata győzött, örömében levette a mezét, és a feje fölött lengette. Vékony, de izmos felsőteste volt, és a hasán finoman kirajzolódtak a kockák. A lányok nem is maradtak hálátlanok, hangosan visongtak.
Aztán odasétált hozzá az edző.
– Azonnal vedd vissza a pólót édes fiam, nem lánybúcsúban vagy meglepetés! – harsogta a középkorú, termetes férfi, mire Tony kelletlenül visszahúzta magára a közönség nevetése közepette.
– Ez a srác mindig ilyen? – kérdezte Emily, és szemlátomást őt is szórakoztatta Tony műsora.
– Egyáltalán nem – felelte Kayla. – Tisztára, mintha legurított volna valamit a meccs előtt.
– Nem szokott inni – mondtam. – Sosem viselkedett még így. Nem is így szokott kinézni, a haját gondosan vágatta, nem hagyta lenőni, és inkább tűnt egy kicsit visszafogottnak.
– Karót nyeltnek – javított ki Kayla. – Vagy mint akinek a seggében van a karó.
Kitágult az orrlyukam.
– Most meg mintha zabszem lenne ott neki – folytatta.
– Mitől változott meg? – kérdezte Emily.
– Ki tudja? – vont vállat Kayla. – De talán jobb is ez így, nem? Olyan kis unalmas, tanbuzi… – A tekintete ekkor találkozott az enyémmel. – Volt. De már nem az!
– Valamitől megjöhetett az önbizalma – jegyezte meg Emily.
– Igen – feleltem morfondírozva. – De mitől?
– Ugyan már, biztos csak beleunt a tanulásba, és rájött, hogy ha így folytatja, egy nap arra ébred, hogy hetvenéves, és még mindig szűz – legyintett Kayla."