Atlas

Egyszer azt írtam, hogy veled érzem igazán boldognak magam.
          
          Igazam volt.
          
          Szeretnék újra boldog lenni.
          
          De ha veled nem lehetek az, akkor kivel?

“Csend van körülöttünk, ahogy némán nézzük az erdő élettel teli forgatagát. Halkan susogva mesélnek ezeréves titkokat a fák lombjai. A távolból madárének hangja kelti fel az alvó rengeteget. Hangyák vonulnak a plédünk mellett, néhány apró morzsát össze is szedve.
          Mi csak ültünk ott, a nyárfa leveleinek árnyékában, s ahogy tekintetem feléd húzódva kezdte el a táj körvonalait felejteni, úgy merültem egyre inkább a gondolataim mélyére. Gyönyörű voltál, mint mindig, azonban most volt valami más, ami csak még szebbé tett téged. Szemeid néha megcsillantak a Nap fénye miatt, mosolyod a szokásosnál is szélesebben ragyogott fel. Hallottam, felnevetsz egy mókust látva, izgatottan mutogatni kezdtél az irányába. Tincseid veled együtt mozogtak, követték a mozdulataid, elkápráztatva engem. Csak néztelek, leplezetlenül, halvány görbülettel az ajkaimon. Szeretlek így pásztázni téged, mikor nincs más rajtunk kívül.  Mikor szeplős arcod felém fordítva elkuncogod magad a látványomon, mert aranyosak vélsz. Mikor karom vékony derekadat öleli, érezhetem tested melegét.
          
          - Megint elbambultál. Mi olyan jó abban, hogy engem nézegetsz a természet helyett? - döntötted a fejedet a vállamra, és az eget kémlelve tetted fel a kérdésedet. Láttam vörös rózsákat nyílni rövid hajad takarásában. Ha tudnád mennyire csodálatos vagy, félek szavakkal nem is lehet leírni. 
          
          - Mert te sokkal különlegesebb vagy a szívemnek.”
          
          -kimondatlan álmok 1

Akkor bántom magamat a leginkább, mikor azt mondom
          
          "jól vagyok, ne aggódj miattam."
          
          

Világos van, a Nap halovány fénye gyengéden simítja végig a bőröm minden szegmensét. 
          Jól esik. 
          
          Lágy szellő táncoltatja kesze kusza tincseimet a maga édes dallamára.
          Jól esik. 
          
          Mintha érintésedet érezném magamon, ahogy egyszerre ér ez a két impulzus. Felmelegítesz, lassan elérem az olvadáspontom, cseppfolyós leszek, de hűvösséged mindig megszilárdít. 
          
          Pedig úgy vágyom már forróságodra. 
          
          Mond miért fagyasztasz meg, ha pont az ellenjét szeretném? 

Öt óra van, egy óra alatt rendet tudok rakni a lakásban.
          
          Mégis a káosz ami bennem lakozik, soha nem fog eltűnni...hacsak el nem tűnök vele együtt... 

Bárcsak láthatnám a szemeidben ragyogó csillagokat.
          
          Százszorta szebbek, mint az égen található társaik. 

Megbántam, hogy akkor gyáva voltam és hagytalak lassan kiszivárogni az életemből.
          
          
          Lehetünk újra barátok? 

Boldog Új évet minden kedves emberkének, aki ezt látja ❤️

Esik az eső, és nem tudok aludni.
          
          Jó lenne gy kicsit az esővel sírni, hátha a könnyfátyol alatt végre megtalálom önmagam. 

Halál füstölög az ujjaim között
          
          Félelem kortyokban csúszik le a torkomon
          
          Fájdalom hasítja fel karom
          
          És én mégis boldog vagyok?