Csak egy világ, amit magammal hoztam

Nem vagyok író. Soha nem is gondoltam magam annak. Csak egy gyerek voltam, aki sokszor inkább a saját fejében élt, mint a valóságban. Ahol mások házakat építettek fakockákból, én városokat építettem emlékekből és kérdésekből. Így kezdődött Arenyeth.

Évekig csak magamnak meséltem róla - egy hely, amit senki más nem látott, de én mindig tudtam, merre járnak benne a hollók, hol rejtőznek a kapuk, és mit jelent, ha valami túl sokáig néma marad.

Most elérkezett az a pillanat, hogy meg merjem mutatni másoknak is. Nem azért, mert kész vagy tökéletes ez a világ - hanem mert él. És mert talán valaki más is épp egy ilyen helyre vágyik.

Ha maradt benned valami abból a gyermeki kíváncsiságból, ami elhiszi, hogy romok alatt is lehet kezdeni valami újat, akkor lehet, hogy Arenyeth neked is ismerős lesz.