A romantikus könyveket okolom. Szépek, cukik és temérdeket olvastam már ki. Mégis elbasszák a társadalmunkat, és a fiatalok képét a kapcsolatokról. Mindenki azt várja, hogy majd elmegy gimibe, és szerelmes lesz. Meg hogy majd ő megtalálja a Cortezét... Milyen Cortez? Gimiben vagy középsuliban az a dolgod, hogy élj, bulizz, tanulj és barátkozz. Nem az, hogy pasizz. A romantikus könyvek torz képeket festenek a szerelemről, és azt keressük utána mindenhol. És pont ezért számtalanszor összetörjük a saját szívünket. Egyrészt irreális elvárásaink vannak a jövendőbelinkkel szemben, másrészt egy olyan korban akarunk kapcsolatot, amikor egyáltalán nem ez a fontos, és sokszor a fiúk nem is készek erre. Mi sem vagyunk, csak azt hisszük. Könnyen leszünk szerelmesek, mert szerelmesek vagyunk a szerelembe. És aztán csodálkozunk ha pofára esünk. Kérlek ítéljetek reálisabban. Lássátok át a dolgokat. És higgyétek el, hogy szerelem és pasik nélkül is értékesek vagyok!