Megvan az érzés, mikor már semmihez nincs kedved?
Várod, hogy XY írjon, de amint visszaír, nem nézed meg. Kikapcsolod a telefont és lerakod.
Vagy mikor látod, hogy YX írt, de nem akarod megnyitni a beszélgetést.
Senkivel nem akarsz beszélgetni, nincs kedved írni, vagy éppen beszélni. Semmihez és senkihez nincsen kedved.
Talán azért írok itt is keveset, mert semmihez nincs kedvem. Pedig szeretek írni! És szeretnék is. De nincs ami motiváljon, nincs okom arra, hogy akkor most leülök, írok egy részt vagy mutatok életjelet. Mert mikor így leülnék, eszembe jut: "Mi értelme lenne?".
Persze ez nem azt jelenti, hogy felhagyok az írással, dehogyis. Nem adom fel, amit elkezdtem. Csak jó lenne, ha lenne miért csinálni, hogy ne csak magam tegyem boldoggá miközben írok, hanem másokat is, akik olvasnak.
Őszintén, nem érdekel hányan követnek, hányan olvasnak vagy Vote-olnak. Engem a vélemények érdekelnének. Kinek tetszett, ki mit gondol, miben tudnék fejlődni... Kellene a visszajelzés, hogy legyen mi motiváljon, hogy tudjam, legalább van 1 ember, akiért érdemes csinálnom.
Ma, ha minden jól megy, akkor új résszel fogok tudni valahol szolgálni. De nem ígérek semmit.