Kakure Hikari nem a világ zajára válaszol, hanem a világ csendjére.  
Írásai és kalligráfiái nem kiáltanak, hanem hívnak.
Nem magyaráznak, hanem sejtetnek.
Nem tanítanak, hanem megnyitnak egy teret, ahol a néző saját érzései visszhangoznak.
Művészete három pilléren áll:
Csend - mert a csendben születik meg a valódi szó
Fény - mert minden vonás mögött ott a belső ragyogás
Rejtettség - mert a kimondatlan sokszor többet mond, mint a kimondott
szó.
„Művészetem a csendből indul.
A csend nem hiány, hanem tér, ahol a gondolat megérik, a fény megszületik, a vonás megtalálja a helyét.
A pecsétem, a 幽文, azt jelenti: a csend írása.
Ez a csend nem üres, hanem tele van finom rezdülésekkel.
A műveimben ezt a rezgést keresem - azt a pontot, ahol a kimondatlan többet mond, mint a kimondott.
Nem a világ zajára válaszolok, hanem arra, ami a zaj mögött van.
A fény, amelyet hordozok, rejtett fény: nem vakít, nem követel, csak megvilágítja azt, aki közel hajol.
Ezért alkotok.
Hogy a csendben fény szülessen."

" A szépség bennem
Nem hangos, de ha figyelsz
Te is meghallod-"