Kamfii

Sziasztok!
          A KEZEDBEN AZ ÉLETEM című írásom lekerült. 
          Azt hittem folyamatosan tudom majd írni de stagnál egy ideje... a végkifejletet nagyobbra szeretném átírni és ezért visszavontam a publikálását. Dukász jobbat érdemel. A gyász és a fájdalom a mélység és a kiút ugyanúgy témája lesz a folytatásnak de kidolgozottabb formátumban hozva mellette a szokásos vonalat❤️❤️
          Köszönet azoknak akik kitartanak mellettem és olvasnak annak ellenére hogy nevemhez hűen mindig eltűnök ❤️❤️

100.000 olvasás!!!!
          Hatalmas mérföldkő. Számomra még mindig hihetetlen hogy több száz ember olvasta A TŰZZEL JÁTSZOL c. kisregényem. Titkon reméltem hogy egyszer énis szép olvasó tábort tudhatok magam mögött. 
          Az irással való kapcsolatom pedig töretlen maradt akkor is mikor csak 1 ember olvasott, mikor építő kritikákat kaptam de akkor is mikor nem volt ihletem vagy épp túl sok.
          A türelem és a kitartás kéz a kézben jár. <3 
          Nagyon szépen köszönöm!! <3

Az én fajtámnak a szerelem még akkor is keserű ha méz édes,
          Az én fajtámnak a szerelem egyenlő szenvedéssel,
          Az én fajtámnak ez nem okoz nevetést. 
          Az én fajtám harcol.
          Harcol önmagával, harcol a múltjával és kísérti a jelen ellenmondásai. 
          Az érzelmi hullámvasút eléri a csúcsot majd levet a mélybe.
          Újabb és újabb rétegeket húz le rólam a saját ördögöm. 
          Kis hang ami minden percben a múltam fájdalmait rója számon és kérdezget " Mivel lesz másabb ő mint a többi? " "Ő érte is fájdalmasan fogsz zokogni hajnalok hajnalán ha elhagy?" 
          Eldobnám a fájdalmam  eldobnám a múltam, eldobnám az életem, hogy új és makulátlan legyek a sok mocsoktól megszabadulva
          Talán élhetnék teljes életet, a sok fájdalom talán nem lenne ennyire terhes. A sok csalódás után pedig a hitem és a reményem visszaszállna. 
          De ez mind csak álom a valóság csúf és rémes.

Ha egyszer is megkérdezhetném megkérdezném
          De nem szól szám te pedig már nem vagy 
          Nem vagy nem létezel nem vagy már más csupán emlék mire ha gondolok szivem megszakad
          Megszakad mert voltál és nem voltál
          Mikor szükség lett volna a szeretetedre te bántottál
          Mikor biztonságra te eszembe jutattad hogy soha nem leszek biztonságban. 
          
          Mégis gondolok rád nap mint nap. Érzem hiányod felemészt. Érzem hogy sosem kapom már meg azt az apai gondoskodást és érzem hogy már oly mindegy mi volt mert szebbé tenni azt nem tudom. 
          
          

Olyan volt mint a legédesebb érett gyümölcs. Az első harapás finom meglepően ízlik táncba hívja az ízlelő bimbóim. Míg a második és harmadik harapásig ez az érzés kihat míg az utolsó már elterít és nem kívánok belőle többet enni. 
          Miközben megosztottam veled meztelen testem hasonló gondolatok fészkelték be magukat a tudatomba. 
          
          Van az az ember aki csak addig érdekel míg meg nem szerzed... 

Lelkem kertjében hóvirág nyílt a viharok után újra elérte a földet a nap sugarai. 

Elengedlek. Nem kereslek.
          Lényed szabad immár nem köti láncokkal le létem.
          Új vizeken evezek még ha szívem belereped.
          Akartalak volna de a szived nem értett. 
          Nem tudtam mit tegyek, a fájdalomnak utat engedtem.
          Édes vágyaidnak míg eleget tettem
          Szép s jó volt minden
          Míg beértem azzal amit nyújtottál
          Mit fele annyira szerettem de nem érdekelt
          Sok alku mit magammal kötöttem
          Te persze a kapcsolatunkkal fele annyit törödve
          Hagytad hogy felemésszen a méreg
          Ez a lett a vége. Elengedlek téged.
          
          
          Hmm azért van még mit fejlődni. *sok nevetos smile* 
          

Félek mintha ezer meg ezer kőfal épült volna körém elszigetelt lelkem nem éri ugyan veszély mégis rettegek. Rettegek a felismeréstől, rettegek kimondani azokat a szavakat, az elfojtás édes de kínkeserves. 
          A fájdalom egyben tart néha magamhoz veszem megszeretgetem. Hittem hogy lelkem már nem a pokolhoz hasonló purgatóriumban tengődik de tévedtem. Az illúzió megtévesztett mit okoztam, szépen mint egy függönyt elhúztam hogy ne is szűrödjön be a valóság kegyetlen sugara. 
          Kóborlok keresem kutatom. Kihez tartoznék én? Önmagam gúnyt űz magamból és okol 100 meg 100 hiba miatt. Felszínre hoz gyötredelmes érzéseket miket sosem szándékoztam megélni. Sírnék patakot, folyót, sírnék egy óceán s megfulladnék. A óceán mélye eltemetne, betakarna könnyebb fátyollal. 
          Könnyebb fátyol nehezebb lélek. Harcra képtelen de dobog a szivem. Létezem élek. S nem becsülöm ezt a létet. Rajtam múlna mégis tétlenkedek. Lehúz önmagam s ők maguk kegyetlensége. 

Az egyik percben gyűlöllek a másikban már hiányzol viszont a harmadik percben már tudom hogy az életem nélküled sokkal szebb. 
          
          Toxickapcsi:)

Mi az élet?
          Kín és gyötrelem. Harcolni magunk ellen, mások ellen. 
          Megküzdeni problémákkal. Utolsó leheletünkig a magánnyal és ürességgel dacolni. Nincs nem létezik. Szeretetben szeretve élünk. Hazugság. 
          
          Hazugság hogy vagy nekem, hazugság hogy szeretsz. Hazugság hogy jól vagyok. Hazugság hogy nem használsz ki. 
          
          De ne aggodj minden hazugság közelebb vitt az igazsághoz. 
          
          Az igazság pedig az hogy megbízni felér annyival mintha 100 milliót kockáztatnék 1 forintért. 
          
          
          Mondom nekem durvan nem megy a gondolatok normalisra irasa. Igazi wattpados iro vagyok (sok rohogo szmajli)